„Hisz az évtizedes gyakorlatokkal és megszokott normalitással megy szembe a válság is, melyet kénytelenek leszünk átvészelni, és amit nem fogunk tudni átvészelni anélkül, hogy a társadalom széles rétegeit részesítenék az államok munkájuk gyümölcséből, amitől a tőke évtizedeken keresztül megfosztotta őket.
Ebből kivették részüket a bankok is, derekasan gyarapodtak a prosperáló gazdaságnak köszönhetően, aminek eredményeiből az Orbán-kormány valamiért nem kíván visszaosztani azoknak, akik mindennapi munkájukkal megdolgoztak ezért a gazdasági fellendülésért. Szóval az nem járja, hogy a bankok nyelik a pénzt, mikor hasít a gazdasági gyorsnaszád, de mikor léket kap, bepattannak a mentőcsónakba ahelyett, hogy segítenének befoltozni a sérült hajótestet.
Amikor a kormány reflexe nem az, hogy a különadóval ennél jóval nagyobb összeget szedjen be a bankoktól, hogy a társadalomra fordíthassa, akkor ugyanazzal a logikával állunk szemben, mint mikor a NER-en hízott nagytőkések vagyonát nem akarja piszkálni.
Nevesül, hogy a mentőcsomag, vagy akcióterv, amit kidolgozott, valójában nem azoknak szól, akiknek szükségük lenne rá: nem a nyomorba süllyedő nép megsegítése a cél, hanem hogy az exportra termelő nagyvállalatok és a NER tőkésosztálya minél kevesebb kárt szenvedjenek.”