Svédasztalos szolidaritás

„A járvány kitörése sok mindent borított, mind tudjuk, hogy mit, a kormány szolidaritását és az ellenzéki formációk lelketlenségét azonban nem érintette.

Mindannyiunk számára ismert, hogy Orbán Viktor lépten-nyomon igyekszik gyógyítani a Trianon tépte sebeket; az egyik erre irányuló intézkedése volt, hogy a határon túli magyarok számára védőeszközöket küldött. Olyan helyekre, ahová a belpesti kézműves kávézók fénye már nem ér el, és ahol minden hrivnya vagy lej aranyat érhet egy-egy család hétköznapi túléléséhez. S tegyük hozzá: ha a határon túli magyarok jól járnak, az közvetve a román és az ukrán polgároknak is jó, hiszen kevesebbet kell sorban állniuk a helyi patikákban, és nem kell félniük a készlethiánytól sem.

Ezenfelül a Magyarországnál kevésbé szerencsés államok, mint Észak-Macedónia vagy Albánia, szintén részesültek a védőfelszerelésekből. Keresztényi cselekedet ez, a bajba jutottak megsegítése, valóban szolidáris. Talán még a kormányoldalon kívüliek is ezt gondolhatják. De nem. Írnám, hogy meglepett, de nem. Szinte mérhetetlenül alacsony támogatottságú pártok vezetői akadtak ki, hogy miért kell Brassóba és Szkopjébe arcmaszkokat szállítani? Bizony, bizony, Magyarországon az ellenzéknek a szolidaritás egy svédasztal, amelyen a határon túli magyarok megsegítése már nem olyan finom falat, hiszen nem a brüsszeli recept alapján készült. A függetlennek álcázott balliberális sajtó anyagi segítsége viszont a szolidaritás főfogása volna.

Sokat kell még tanulni a szolidaritásról bizonyos pártokban, talán most van is rá egy kis idejük.”