Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Avagy mentsen meg az Orbán-kormány.
Ahogy azt tegnap mi is megírtuk, Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette a háromütemű gazdaságvédelmi akcióterv második ütemét, ennek alkalmán kicsit elmélkedett arról, hogy noha nem mi okoztuk a válságot, szembe kell vele néznünk, és ez minden bizonnyal sikerülni is fog, úgy egészségügyi, mint gazdasági téren. Azonban a most bejelentett második ütem alapján úgy tűnik, a nagy gazdaságmentésben a miniszterelnök sajnos elfeledkezett néhány millió emberről, akik szintén ennek az országnak a polgárai, és a kormánynak kutya kötelessége lenne megmenteni őket.
Na nem jogi értelemben, mivel jogi értelemben nem tartozik nekik semmivel (vagy ha tartozna, akkor a kétharmad vagy a rendeleti kormányzás tenne róla, hogy ne tartozzon), ahogy erkölcsi értelemben se lenne kötelessége, tekintve hogy a tőkés rendszer erkölcsei szerint akinek nincs semmije, az meg is dögölhet az árok partján. Dolgozott volna többet, meg hát félre kellett volna tenni az ínséges időkre (még ha a rendszer logikájából fakadóan ez a dolgozók jelentős része számára lehetetlen is). Mindazonáltal egy ország vezetőjeként tartozik némi felelősséggel az állampolgárok iránt, persze hogy ez a felelősség milyen szintű és milyen segítségnyújtás fér bele, mi számít túlzásnak, és mi az a terület, ahol az államnak nincs keresnivalója, az politikai beállítottság kérdése.
Jobboldali kormánytól egyébként nem meglepő, hogy nem érdekli különösebben a munkások helyzete és azt mondja, nincs ingyenpénz de mikor »szétnéz az ember a világban, akkor azt látja, hogy a legmegátalkodottabb népnyúzók, a leszivárgó gazdaság (trickle-down economics) meséjében rendületlenül hívők (tudjátok, ők azok, akik szerint ha csökkentjük a gazdagok adóit, az ők plusz gazdagságából majd lecsorog nekünk is), és az állami beavatkozás nagy ellenzői is úgy szórják a közpénzt, mintha nem lenne holnap«, és az eddigi világrend recsegve-ropogva készül önmagába roskadni, akkor azért minimum furcsa. Mindenesetre a miniszterelnök – egyelőre legalábbis nagyon úgy tűnik – leginkább a gazdasági szereplők megmentésén fáradozik, erről árulkodik a mostani terve is.”