„A születéskori nem kapcsán kialakult jogi vita sokkal mélyebb konfliktusról tanúskodik. Megint furcsa érzése van az embernek. Mintha újfent olyan dolgokról vitáznánk, melyeknek maguktól értetődőeknek kellene lenniük. Itt van például a születéskori nem törvénybe iktatásáról szóló polémia. Ha a posztmodern világ (a nyugati civilizáció) inspirációs forrása nem az igencsak ruganyos morális felfogást hirdető liberalizmus lenne – tehát ha normális világban élnénk –, akkor különösebben nem filozofálgatnánk azon, hogy vannak-e teremtett nemek vagy sem. A nyugatos haladároknak azonban olyan kényelmessé vált már az élet, hogy ráérnek ilyesmivel is foglalkozni.
A személyes – például szexuális – identitás formájában megjelenő »sokféleség« bálványozása annyira beleivódott a liberális projekt legmélyebb rétegeibe, hogy kifejezetten a modernség elleni támadásnak címkézik, ha valaki arról beszél, hogy »férfinak és nőnek teremtette őket«: az Európai Parlament gyorsan el is ítélte »a transznemű és interszexuális személyek jogai elleni támadásokat Magyarországon«. Az ugyanis a baj, hogy egy új, a magyar törvényhozás előtt fekvő javaslat szerint az anyakönyvbe csak a »születéskori nem« megjelölés kerülne – és ez elmaradott, barbár módon kizárólag férfi vagy nő lehet –, továbbá ez a tény utóbb az állam által vezetett nyilvántartásban megváltoztathatatlan. Skandalum!”