Megrendült világ

„A kényszerű elcsendesedés idején tényleg több, folyton »elszabotált«, elmulasztott tevékenységre jut ideje az embernek. Jó ez így. A minden rosszban van valami jó mondás igaz­ságát bizonyítja. Akár fióktakarításról, könyvtárrendezésről, régi feljegyzések átválogatásáról legyen is szó, örömmel állapítja meg az ember, végre ezt is el tudta végezni. Én is így voltam ezzel. Rátaláltam például egy kilenc esztendővel ezelőtt elrakott írásra, amelyet a maják naptára ihletett. Mindig tudtuk, hogy okos és különös emberek voltak a maják. Naptáruk tanúsága szerint a 2012. esztendő egy több ezer éves időszak végét s egy új korszak kezdetét jelenti. Emlékszem, akkoriban igencsak sokan hozzászóltak a hirtelen megszaporodó világvége-elméletekhez, köztük komoly tudósok is, holott a maják »mindössze« korszakváltásról jövendöltek, s nem Földünk végnapjait vetítették előre. S ebben bizony szerintem igazuk volt. Eltelt csaknem egy évtized, s maják ide, maják oda, a világra figyelő ember világosan megláthatta, hogy végvonaglásban vergődik a Föld népe.

A vég csak ritkán egyetlen pillanat. A korszakvég sem. Kitörölhetetlenül belém vésődött gyermekkorom számomra szörnyű élménye, amikor a levágott fejű pulyka még néhány kört futott az udvaron, mielőtt kilehelte a lelkét. Ilyesmit művel az utóbbi évtizedekben az emberiség. Nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy azok a körök, amelyeket fut, már semmire sem jók. Az a létforma, amit folytathatónak hisz, már nem folytatható tovább. A kicsit is érdeklődő és érzékeny emberek hosszú évek óta sejtik ezt. Csak a hangjuk – sajnos – nem jut el a világot uralók füléig. Vajon ezen urak most, hogy a világrendet egy különös vírus felforgatta, elgondolkodnak-e azon például, hogy egy véges erőforrásokkal rendelkező földgolyón már nem papolhatnak tovább a növekedésről, erről a varázsszónak kinevezett ostobaságról. Már nem titkolhatják el a Föld túlnépesedésének gondját, már nem hazudozhatnak lényeges társadalmi problémákról a politikai korrektség álcája alatt. Sejtik-e, hogy immár nehéz lesz elhitetni az emberekkel, miért a földgolyó lakosságának mindössze tíz százaléka birtokolhatja a javak hetven-kilencven százalékát.

S rájönnek-e, hogy álságos és természetellenes elméleteiket multikultúráról, genderideológiáról, meg arról, hogy a kapzsi pénzhatalom fogja megoldani a világ gondjait, már nem lehet elfogadtatni a gondolkodó s nem valaki csatlósának szegődő emberrel. Mert nincsenek igazi érveik, azért.”