Közép-Európa felismerése Kínáról

„De a közép-európaiak rövidesen megbánhatják, hogy Kínával ölelkeznek. Talán nem is értik, hogyan hozza előtérbe a COVID-19 járvány az aszimmetrikus kapcsolatok korábban rejtett fenyegetéseit.

Először is ott van a gazdasági probléma. Amíg Kína dübörgött, képes volt olyan presztízsprojektekre költeni, mint az Egy övezet - egy út Kezdeményezés (BRI), miközben a hazai növekedés sem forgott kockán. Ezt a folyó fizetési mérleg hatalmas többlete tette lehetővé, amit a rengeteg kivitel és a nyugati befektetések áramlása tett lehetővé.

A COVID-19 megnehezítheti Pekingnek e modell folytatását. Kína továbbra is a világ legnagyobb exportorientált gazdasága lesz. De vannak jelek, amik arra mutatnak, hogy a nyugati cégek nagyobb kockázatot látnak a kínai termelésben és a Kína-központú ellátási láncokban, és diverzifikálni fognak. Egy friss jelentés szerint a válság utáni BRI-adósságválságok olyan mértékben kényszerítik majd Kínát adósságai újratárgyalására, amibe korábban bele sem mertek gondolni. Ez pénzbe és időbe kerül majd Pekingnek, és ütközik a hazai stabilizálás projektjével. Az olyan projektek, mint a BRI, szinte biztosan alacsonyabb prioritást és kevesebb forrást kapnak majd, mint a válság előtt.

[...]

A COVID után az Egyesült Államoknak együtt kellene működnie az EU-val, hogy a Három Tenger befektetési alapot a BRI-finanszírozás versenytársává tegye. Brüsszelnek, ami eddig rossz szemmel nézte a kezdeményezést, úgy kellene rá tekintenie, mint a nyugati jelenlét növelésének eszközét – Oroszország és Kína kárára.

Közép-Európának jó esélye van arra, hogy a globális értékláncok átalakulásának nagy nyertese legyen. Ahogy a Nyugat egyre több termék előállítását vonja ki Kínából, szükség lesz egy alternatívára, ami politikailag szabad és stratégiailag megbízható. Közép-Európa csak akkor játszhatja ezt a szerepet, ha nem Pekinggel osztja meg az ágyát.”