Felesleges Orbán Viktor és Matolcsy György válságkezelését értékelni, mert amit ők csinálnak, az nem válságkezelés.
„Az MNB és elnöke bejelentett intézkedései egy picit jobban válságkezelő jellegűeknek tűnnek – nem is tudom, talán a szakmaiság maradéka, talán a jegybankelnök nagyobb személyes autonómiája okán –, de amit a kormány csinál, az nem válságkezelés, tehát nem is értékelhető, minősíthető ekként. A kormány úgynevezett válságkezelése nem más, mint arra tett kísérlet, hogy a NER ne omoljon Orbán Viktor fejére. Ötlettelen, gyenge kísérlet, inkább kommunikáció, mint valódi cselekvés, amely idegesen feszeng a korábbi években sziklaszilárdságúvá vált NER-dogmák által kijelölt térben.
Kínos és végtelenül szomorú látni, hogy az a rendszer, amely a nemzeti tőkésosztály megteremtésére építette eddigi politikáját – ami a Fidesz politikai elitjének és a hozzá lojális csoportok eredeti tőkefelhalmozásaként értelmezhető –, hogyan küszködik abban a helyzetben, amikor munkások, alkalmazottak, a kisvállalkozók tízezrei veszítik el naponta a megélhetésüket, lesz oda az addigi »biztonságuk«. Az a biztonság, amely számukra sosem volt meg ebben a rendszerben, csupán annak illúzióját teremtették meg számukra.
A NER-ben ugyanis a biztonság csak a kiemelt kevesek számára adott, a sokaság számára nem létezik, és nem is létezett soha. Csak a kiválasztottak élvezhetik azt a biztos gyarapodást (legyen az gyorsabb vagy lassabb), amelynek záloga a közös sokból (befizetett adók, EU-s források) keveseknek, az ő zsebüknek megtömése.
Orbán Viktor nem légvárra építette rendszerét. Nem a semmiből vette el, ami szerinte neki és a nemzeti tőkéssé gyúrandó nemzeti politikai elitnek jár. A NER az elmúlt évtized világgazdasági konjunktúrájára és a beáramló EU-s forrásokra épült. A világgazdasági konjunktúra magasra emelte az exportvezérelt német gazdaságot és ebbe kapaszkodni Magyarország számára jó ötletnek tűnt. Orbán Viktor nem találta fel a spanyolviaszt, csak továbbfejlesztette elődei örökségét: a magyar gazdaságot a német ipar kényelmes hátsó udvarává tette (vö. összeszerelő üzem).
Azonban a koronavírus-járvány és a gazdasági válság – ha véget nem is vetettek a hazai konzervatív politikai elit tőkefelhalmozási lehetőségeinek – de erősen korlátozzák azt. A válság természeténél fogva a munkásokat, alkalmazottakat, kistulajdonosokat, egzisztenciák tömegét sodorja el, nagyon nehézzé vagy lehetetlenné téve a megélhetést. Orbán Viktor ezzel a helyzettel nem tud mit kezdeni.”
Demokráciában nem bevett jogalkotás, a Sándor-palotába vágyó Magyar Péter és a visszatérő Orbán: Kiszelly Zoltán elemezte a Lex Orbánt.
„Egy demokratikus rendszerben a törvényeket nem lehet egy konkrét politikai szereplő közéletből való kiszorításának szándékával megalkotni, különösen nem visszamenőleges hatállyal.”
Az egészségügyi hatóságok fokozott figyelemmel kísérik a járvány alakulását.
Legfrissebb gazdasági előrejelzésében az EU végrehajtó szerve kijelentette, hogy az iráni konfliktus az egész kontinensen magasabb inflációt fog eredményezni.
A Karmelitában szólalkozott össze Magyar Péter és Havasi Bertalan, utóbbi már közben azt is bejelentette, Orbán Viktor sajtófőnökeként folytatja.
Nem véletlen az sem, hogy mely miniszterek kísérték el a miniszterelnököt első külföldi útjára.
Lannert Judit autonóm és nyitott felsőoktatás megteremtését várja el Katz Sándortól.
