Kínzó kérdések a holokauszt emléknapja körül

El kéne már dönteni: 720 ezer, vagy 6 millió... ...vagy egyáltalán: mennyi? Nem mindegy. Ezzel a világ tartozik az ott elhunytak emlékének. És mindenki, aki ebből ipart csinál, holokausztipart: aljas bűnöző, az emberiség szemete.

Tegnap alaposan kitettem magamért... Valszeg sikerült rekordot felállítanom komment-számban, egy poszt alatt. Amit leszürtem, a "cseppet se antiszemita" hozzászólásokból, az annyi, hogy az egész világ utálja a zsidókat, aki pedig nem, az egy zsidóbérenc... A zsidók márpedig, azok a liberális kommunisták (hic!) akik még a pénzt is szeretik... (Lassan kifogyok a pontocskákból.) Teljesen más: Szeretném, ha végre osztrákok gondoznák a magyar idöseket. Ausztriában persze tradiciója van a keleteurópai "besegítöknek". Valamikor csehek voltak Bécsben a téglavetök. Az ö utódaikból lettek, a szociáldemokrácia segítségével, a mai értelmiségiek csinos rétege. De sok bécsi nosztalgiával emlegeti a szlovák szakácsnöket is a házaknál, akik olyan csodás meleg édességeket készítettek, mint a barátfüle, bukta, gombócok, stb.

jó melója van a csajnak!

Most nem akartam részletesen kifejteni, de az egyik kérdés önmagában sértő: Összehasonlítható-e az antiszemitizmus és a magyarellenesség? Ha azt valljuk, hogy minden ember egyenlő akkor a szenvedéseket sem lehet mérlegelni, hanem ami fájó az egyik oldalon az fájhat a másikon is. Bizony ez nem így volt, erre utaltam az írásomban, meg arra, hogy az érzelmek nagyon meghatározóak. A rendszerváltás után az elfojtottság miatt sok negatív érzelem is felszínre került. Viszont az is igaz, hogy ennek jogos alapjai is voltak, ha más nem is, de az aránytalan hivatalos megítélés igen. Ez sok család történetének tapasztalatával nem egyezett. Sajnos ez napjainkig sem változott és szerintem mindkét oldalnak lenne tennivalója ebben a kérdésben. Erre utaltam is a megemlékezés napján is. Ez egyáltalán nem zsidóellenesség, hanem a kölcsönös megértés igénye, amit a magyar nemzet és kultúra lenézése, lekicsinylése nem segít, amire gyakran van sajnos utalás. Rugán 2020. április 16. 13:41 Én meghajtom fejemet az áldozatok emlékére. Nyugodjanak most már békében, fogadja be őket az ég. Ha még van túlélő azoknak adjon a teremtőjük megnyugvást. A leszármazottaknak kívánom, hogy méltósággal emlékezzenek az elődökről, háborgó lelküket ne fordítsák a most élő nem zsidók felé, sőt kívánom, hogy az abban a korban éltek között is találják meg azokat az emberségben megmaradt polgárokat, akik együtt éreztek és ilyen-olyan módon segítő kezet is nyújtottak. A szerintem a múltra nem emlékezhetünk méltóan úgy, hogy a jelenkorra kivetítjük az akkori eseményeket. Jelenkori problémákat nem oldhatjuk úgy fel, egyik oldalon sem, hogy a múlt sebeit tépjük fel sorozatosan. Egyik oldalon értsük meg a fájdalmat, a veszteségeket és hajtsunk fejet, a másik oldalon viszont ildomos reálisan értékelni, hogy a magyar nemzet nagyobbik fele, sőt a politikai élet nagyobbik része sem állt a a német helytartók mellé, azokkal szövetkezve sátánivá silányulva elkövetni a már jól ismert borzalmakat. Emlékezzünk arra is, hogy Magyarországon 1944. március 19-vel jött el a borzalmak ideje, Adolf Eichmann vezényletével, az ország teljhatalmú ura Edmund Veesenmayer volt, a magyarság legalja csak bábkormányt volt képes adni. Horthy már csak bágyadt kísérleteket tett, melynek többek között fia, Miklós is áldozata lett, német táborba hurcolták. A Budapesti zsidó lakosságot viszont Koszorús Ferenc páncélosai megvédték. (Horthy parancsára) Horthy próbálkozott miniszterelnök váltással, kiugrással is, sikertelenül. A várbeli karanténból ősszel németországi fogságba került megmaradt családjával együtt. Érdemes megismerni Montgomery könyvét is, amit Magyarország, a vonakodó csatlós címen írt meg. Ideje véget vetni a vörösök által ránk akasztott bűnös nemzet teóriájának. A végén még azt teszem hozzá, hogy igazi megbékélést az hoz, ha a magyarság veszteségei, áldozatai a másik oldalon is elismerésre kerülnek. Továbbá az is hogy a MINDENKI óvakodjon attól, hogy a fájdalom bosszú vágyra váltson át, mert azontúl, hogy hajlamosít a múlt torz értékelésére, nem segíti a belső béke elérését sem. Hajtsunk fejet és hagyjuk békében nyugodni halottainkat!