Természetesen, cionistaként (ami továbbra sem egy szitokszó!) egyértelmű, hogy összeszorul a gyomrom, amikor ilyen megjegyzéseket hallok vagy olvasok. De amikor az elmúlt hat évre utalok, akkor olyan történésekre emlékszem vissza, amikor a Neturei Karta tagja leköpött Manhattan közepén és lenácizott, vagy, amikor a BDS (Izrael-ellenes bojkott-mozgalom) tagjai káromkodtak, izraeli zászlót gyújtottak fel, míg mi Izrael születésnapját ünnepeltük (volna).
Ezek azért súlyosabb dolgok, mint egy buta komment. És aztán ott van az a történet, amikor a New York-i Stony Brooke Egyetemre hívtak meg előadást tartani és szórólapokon találtam magamat, amin annyi állt: »Gyerekgyilkos zsidó« – utalva az izraeli katonaság ellen gyakran használt vádra. Nos, se zsidó nem vagyok, se nem szolgáltam az IDF-ben, de ez a másik oldalt nem érdekli. Az öt tüntetőből négy az előadásom végén kezet fogott velem, és elnézést kértek. Ez elég nagy dolog. Hogyan jutottam ide az előadás végére? Kérdésekkel, türelemmel, és elfogadva azt, hogy ők is bizonyos »tapasztalat-csomaggal« rendelkeznek, mint ahogyan én is.”