Kész. Most dobom el az agyamat vagy bármelyik szabadon választott szervemet

„Kész. Most dobom el az agyamat vagy bármelyik szabadon választott szervemet. De maradjunk mégiscsak az agynál, arra ebben a világban semmi szükség, elég együtt óbégatni az aktuális hóbort vagy riadalom által egybeterelt nyájjal. Nekem itt napjában többször hívják föl a figyelmemet a megmondók felelősségére, a szavak súlyára, és éles szemű ítészek csapnak le rá, ha mellényúlok. Ez utóbbi így is van rendjén. De mi a helyzet Barabási Albert Lászlóval (úgyis mint világhírű hálózatkutatóval), aki három és fél hete egy nagyívű Facebook-bejegyzéssel vétette magát észre. Szó szerint a következőket írta: »A következő hónapokban nagy valószínűséggel fertőzötté válok. Több milliárd koronavírus fog a testemben termelődni, elindítva egy kétségbeesett harcot az immunsejtjeimmel. Viszont krónikus betegség hiányában, Bostonban, a Harvard kórházainak a szomszédságában bízok abban, hogy győzni fog az immunrendszerem. Mégis nagyon aggódom a vírus miatt. Annyira, hogy elkerülhetetlennek tartom azt, hogy két hónapra lezárjuk a vilagot. Nem magam miatt tennem ezt, hanem édesanyám miatt.«

Volt ugyan (én), aki bátorkodott megjegyezni, hogy mintha másnak is lenne édesanyja, például azoknak, akiknek a környékén a világ lezárásával együtt húzza le a redőnyt az egyetlen összeszerelő üzem, varroda vagy parti büfé, ahol frissítőket készítettek nyaralóknak, esetleg Borsodból jártak föl Pestre segédmunkásnak, és ők picikét ( = nagyon-nagyon sokkal) többen vannak, mint akiket a koronavírus fenyeget. Ám nem volt megállás. Megrettent családanyák, hipochonder tisztségviselők, önkéntes KISZ-bizalmik és nótafák posztolták, hogy hú, meg há, micsoda megmondás, és tényleg zárjon be a világ. A társadalmi példamutatás öntudatos titánjai és papnői helyezték ki a pic badge-et, miszerint »maradj szépen otthon« aminél lekezelőbb és arrogánsabb megszólalást keveset tudok elképzelni, mondhatni: te meg menj szépen a kurvaanyádba. Azonban ellenvetésnek helye nem volt. A világ bezárt.

És mit mond most a még mindig világhírű hálózatkutató? (Szavait illetően kénytelen vagyok a rangos tudományos szaklapra, a wmn-re hagyatkozni, amit föltehetőleg jól teszek, hiszen a világhírű hálózatkutató is ezt a beszámolót osztotta meg, mint amelyik hűen – sőt néha »elegánsabban«! – adja vissza az általa mondottakat). Nos, ezúttal – sok más szintén kivesézhető állítás mellett – a következőket mondja. »A tehetősek leálltak, a szegények mozognak, mert nem tehetnek mást, szolgáltatni kell azoknak, akik le tudtak állni. Mi egy nagyon szerencsés állapotban vagyunk, mert olyan munkánk van, amit értelmesen lehet folytatni bezárva is. Megrémülök, amikor elképzelem a társadalom harminc százalékát, akik nem úgy élnek, mint mi – ott hihetetlen problémák lesznek a következő hónapokban. Ennek a járványnak óriási ára lesz; a fertőzésben elhunytak aránya elhanyagolható lesz azokéhoz képest, akik a gazdasági és társadalmi hatások miatt nem fogják túlélni ezt a krízist.«

És a kedves édesanyja jól van? Hát, ez meg már mi? Mint a rövidnadrágos hülyegyerek, aki kitekeri a kedvenc kanári vagy kiscsibe nyakát, majd megy sírni anyuhoz, hogy az meg van halva, és anyu azonnal csinálja vissza.”