Ima a nagymamákért

„Manapság mindenkit meg kell érteni. A pszichológia tudományának azon fejezete, amely a különböző cselekvések mögött rejlő gondolatokat, lelkiállapotokat elemzi, az átlagembernél már mintha úgy csapódna le, hogy kvázi felmenti rosszat, mert hisz megvan, mi idézte azt elő. Már meg kell érteni a békétlent, az öngyilkost, a gyilkost, az erőszakolót, a deviánst. Ennyi erővel akár meg lehetne érteni az örökmozgó nyugdíjast is. Maga akarja megoldani az életét, nem hisz a »felülről jövő« tanácsnak. Ez a mentalitás, ez a makacsság régebben lehet, hogy segített, de most nem fog.

Vannak erők, melyek valamiért abban érdekeltek, hogy összeugrasszák a generációkat. Akik azt énekeltetik ártatlan szemű gyermekekkel, hogy a nagyanyám egy környezetszennyező disznó. Akik »nyuggereznek«, ha máshová szavaznak, mint szerintük kellene. Akik ma durván kiosztják ezeket a »nyuggereket«, mert nem maradnak otthon. Ez nem biztos, hogy segíteni fog.

De mindent meg kell tennünk a környezetünkben élő idősekért (és nem idősekért), hogy újra és újra elmondjuk türelemmel, hogy maradjanak otthonaikban. Mert ha a nagymama otthon marad, otthon fog maradni a nagypapa is. És ha minél több helyen jön szembe velük az üzenet, akár a médiában, akár plakátokon: »Maradjon otthon!«, akkor lesz foganatja.

Ezt mindannyian megtehetjük. És azért csendben mondjunk el értük egy imát is.”