Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
A szülők most, a karantén idején tudják meg, hogy mit nyújt gyermekeik számára az iskola.
„Anya, lefagyott a kréta és a diszkord se enged be, mit csináljak??? Az óvatlan szülő, aki nem volt képes legalább két szobányira távolodni a gyerektől, aki így pontosan tudja, hogy hallótávolságban vagyunk, ilyenkor megpróbálja elmagyarázni, hogy lépjél ki, és próbálj meg belépni újra! Mintha ezt mondta volna annak idején a számítógépes kolléga, amikor ő hívta valami hasonló problémával. Anya, nem vagyok hülye!!!! Már rebútoltam az egész rendszert, de nem enged be! Akkor kérdezd meg a többiektől, ők biztosan tudják! Anya, egy táblázatot kell csinálni a kétszikűekről, de gyorsan! Zsuzsa néni azt kéri, hogy egy óra múlva legyen meg. És gúgl dokszban kell, de úgy, hogy a sít legyen megosztható a többiekkel is. Szóval valami táblázatot kell csinálnia, idáig rendben van a dolog. Hol a fenében van a számítógépes kolléga telefonszáma? Anya kikérdezed a rómaiakat? Anya a következő órára le kell fényképeznem a lakást, de itt iszonyú kupleráj van, csinálj rendet! Anya, megint kidobott a kréta!
Az iskolában az a fő jó, hogy ott vannak azok a kedves pedagógusok, akiknek minden évben egyszer virágot visz a gyerek, cserébe ezért leveszik a közoktatás súlyos terhét a vállunkról. Miközben mi, a hozzánk hasonló komoly, felnőtt emberek között tehetünk úgy, mintha értenénk ahhoz, amit csinálunk. Esténként hazatérünk, és minden addig megszerzett tekintélyünkkel kezünkbe vesszük az iskolai füzeteket, rámutatunk a hibákra, megrójuk (vagy megdicsérjük) utódunkat, és vele üzenjük a kedves pedagógusnak, hogy mit hogyan kellett volna csinálnia. Ha pedig nagyon akadékoskodik, akkor nagyot ütünk a kobakjára, csak úgy csattan. Nesze! … majd bolond leszek itt kínlódni veled, amikor nem figyelsz!
Ez a Karinthy határozottan tudott valamit. Persze könnyű annak, aki csak délután, éppen egy fél órára, a házi feladat közben találkozik az iskolával. Tizenkét köbméter bükkfa, mi? Mester, hol van most, amikor szükség volna magára??”