5. Van még egy fontos cél: hosszabb távon nullára, igen nullára szeretném csökkenteni a halálos balesetek számát a városban. Hogy ez nem lehetetlen cél, azt több európai nagyváros példája mutatja. Igen, édesapám halála miatt ebben nekem személyes elkötelezettségem, érzelmeim is vannak. De nem tekintem ezt valamiféle magánügynek, hanem fontos közösségi célnak. Évente mintegy ezer súlyos közlekedési baleset történik Budapesten, szerintem politikától mentes közös ügyünk ennek a számnak érdemi csökkentése.
6. Bár az egyeztetések még a járvány előtt kezdődtek, céljaink illeszkednek ahhoz, ahogy a nagyvárosoknak reagálnia muszáj a járvány miatt megváltozott szokásokra. Ezek közül fontos reagálni arra, hogy az emberek okkal és joggal szeretnék elkerülni a túlzsúfoltságot, teret kell biztosítani a biztonságos távolság megtartására, reagálni kell a biciklis és a gyalogos közlekedés iránt megnövekedett igényekre. Ezt teszi például Párizs, vagy Barcelona, hasonló koncepciók formálódnak Berlinben, Bécsben, vagy éppen ilyen típusú döntéseket hoz Vilnius. Budapest újraindítási programjának, a járványra való reakciójának fontos eleme kell legyen a biztonságos közterek kialakítása. Ez a javaslat ezt is szolgálja.
7. Ha van a járványnak egyáltalán pozitív következménye, akkor az a levegőminőség javulása a városban. Tegyünk azért, hogy ezt a lehető legnagyobb mértékben megőrizzük. Ezt is szolgálja a javaslat.
8. Én soha nem úgy álltam a közlekedéshez, hogy az autósok állnak szemben mondjuk a biciklistákkal, vagy a gyalogosokkal, esetleg a közösségi közlekedést használókkal. Emberek vannak, akik el akarnak jutni a céljukhoz, és nekünk az a dolgunk, hogy megteremtsük ennek mindenki számára elérhető, biztonságos lehetőségét.
9. Vitatkozunk, beszéljünk még erről sokat, de tegyük ezt a célok ismeretében, méltányosan, a tények és ne a feltételezések alapján. Ebből fog a végén kijönni egy élhető, biztonságos, zöldebb város.