Szaddám Huszein, Irak teljhatalmú ura volt szocialista, pánarab nacionalista, nyugatbarát, szovjetbarát, szekuláris modernizátor, végszükség estén az iszlám harcosa. Tegnap lett volna 83 éves.
„Imádta a tábornoki egyenruhát, pedig sohasem volt katona. Háborúit elveszítette, csatát is csak védtelen civilek ellen nyert, mérges gázzal. A huszadik század jellegzetes arca: bajuszos képe, mint az orwelli Nagy Testvéré, minden falról figyelt, hol szúrós szemmel, hol dermesztő mosollyal. Ha nem mundérban, akkor elegáns öltönyben és kalapban, méregdrága karórával, vagy lóhátról, esetleg beduin népviseletben, fejkendősen, imádkozás közben.
Szaddám Huszein (1937–2006), Irak teljhatalmú ura nemcsak az öltözékét váltogatta. Volt szocialista, pánarab nacionalista, nyugatbarát, szovjetbarát, szekuláris modernizátor, végszükség estén az iszlám harcosa. Csak szociáldarwinista ösztönének hitt: a brutalitás önmagában nem elég, alkalmazkodni is kell. Ügyesen lavírozott a hidegháborúban, az aktuális szövetségestől mindig került pénz, paripa, de főleg fegyver.
A maga erejéből felkapaszkodó zsarnok archetípusa. Tehetséges, ravasz, céltudatos, gátlástalan, kegyetlen, bosszúálló. Tudott ígérni, hazudni, elbűvölő lenni. Félárva fiúként, keservesen tanulta meg a túlélés farkastörvényeit: hogyan használjon másokat a saját céljaira, mikor legyen hajthatatlan, mikor engedjen. Megjárta a börtönt, mielőtt palotaforradalommal magához ragadta a hatalmat, azután jó harminc évig ki sem engedte a markából.
A Tikrit városába való, szunnita klánja élén uralkodott, megbízható rokonokkal vette körül magát: hírhedt titkosszolgálatának főnöke a féltestvére volt. Túljárt az ellenségei eszén, jobban tudta náluk, hogy működik a Közel-Kelet. Hiába próbálták kívülről megbuktatni az első Öböl-háború (1991) után, az embargó okozta gazdasági válság nem söpörte el, éppen hogy megszilárdította rendszerét. Korlátlan úr volt a szűkös készletek fölött: aki nem akart éhen halni, engedelmeskedett.”
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
Senki sem érti hogy ennek tulajdonképpen mi faszom értelme volt, hogy a fenébe tudott egy ilyen zavarodott kis pukkancs lenyúlni másfél évtizedet milliók életéből.
Ám szerintem erre volt 16 évük.
Cél a halálos gázolások teljes felszámolása.
Az Európai Bizottság több tisztségviselője szerint Magyar Péter mindkét reformnak ellenáll, arra hivatkozva, hogy azok további terhet jelentenének az államháztartás számára.
