A szögre akasztott ország

„Budapest a tavalyi önkormányzati választások óta egyfajta szuverén és felsőbbrendű lenézéssel tekint a vidéki települések, falvak népére. Teheti, hiszen születése óta neki mindenből jóval több jutott, a szemünk fénye, öltöztetjük, szépítgetjük, röviden: elfogadtuk, tudomásul vettük, hogy az ország egyetlen központi szögre, Budapestre van felakasztva. Az elkényeztetett város most – balliberális vezetés alatt – ismét meg akar szabni elvet, erkölcsöt, politikát, vallást, gazdaságot, pedig Karácsonyék – noha szeretnék – egyáltalán nem képviselik az egész Magyarországot.

A vidék most vissza is fordította a parancsoló botot, hiszen nagy általánosságban hidegen hagyta a pesti verdikt, miszerint kivérezteti a jónépet a kormány az elvont gépkocsi adóval, meg az ingyen parkolással. Ilyen évszázad a páratlan járvány-verte időkben kiállt a vidék a nyavalygós ficsúrpolitika mögül, sokan a kedvelői is, mert bebizonyosodott: nem a kormány fényezi magát, helyette határozottan, következetesen teszi, amit tennie kell és amire lehetősége van. A Karácsony-féle »olcsó népszerűség és hangos önsajnálat« nem jött be, egyrészt, mert a közös felelősségvállalás alól, ha valaki, hát a fővárosi önkormányzat nem bújhat ki, másrészt a parkolóhelyek száma nem lett sem több, sem kevesebb. Csak az embereknek nem kell fizetni! (Kalmár-szellemre vallott idáig is szedni a pénzt.) Ebből pedig következik: a fővárosi ellenzéki polgármesterek vagy számolni, vagy igazat mondani nem tudnak.

Ismét vert helyzetbe hadicselezték magukat, ahonnan most azzal támadnak és riogatnak, hogy nem marad forrásuk étkeztetésre, idősgondozásra, védekezésre stb. Megint adódik a kérdés, számolni, vagy igazat mondani nem tudnak, hiszen a kormány az egész ország költségvetését igazítja a járványhelyzethez, miközben Budapest és ellenzéki kerületei nem képesek megbirkózni »csöppnyi« sajátjukkal. Ugyan már!

Szögezzük le: a gyermekétkeztetést bölcsődétől iskoláig – a világon is páratlan módon – a központi költségvetés állja, csakúgy, mint az idősellátás, az egészségügyi szolgáltatás, meg a többi feladat jó részét is. Igaz, maszk-fesztiválra nem adott pénzt, de nem is az önkormányzatok dolga. Felesleges Siófoktól Zuglóig álarcot, kesztyűt vásárolni, mert a vírus nem ismer város-, vagy fővároshatárt. Ez szimpla politikai felhajtás, ráadásul ilyen célra nem is költhetnek az önkormányzatok, mert törvényesen nem tudnak vele elszámolni. Takarékoskodni kell ebben a helyzetben a dologi kiadásokkal, a beruházásokkal, röviden, szorosabb a derékszíj.

Tisztelt ellenzékiek! Ha nincsenek fesztiválok, kulturális rendezvények, bezártak a bölcsődék és az óvodák, szünetelnek a sport- és kulturális események, akkor a kényszerleállási időszakban a felsorolt intézmények fenntartása – energia, takarítás, őrzés, karbantartás stb. – akár 25-30 százalékkal olcsóbb lehet, mint a költségvetésbe beállított összeg. Ugyancsak tartalékot rejt a sokhelyütt túltuningolt logisztika, a számítógép-tobzódás, a rendszergazdák, a biztonsági rendszerek, vagy fizetett, de felesleges portálok finanszírozása. (Például sok egyéb mellett meleg-egyesületek és más csoportok, alapítványok oldalai.) Felesleges előre sírni, mert úgyis elkerülhetetlen az iparűzési adókiesés, ráadásul Budapest ennek az adófajtának kiemelt haszonélvezője, mert a nagyvállalatok központjai persze, hogy a fővárosban sorakoznak. Ebből következik – noha telepeik és üzemeik zömmel vidéken dolgoznak –, hogy az adó tetemes részét mégis Budapest nyeli le, a többieknek morzsa jut.

Mégis azt nyilatkozza a főpolgármester: »Ilyen az, amikor tények, adatok, vagyis józan megfontolás nélkül születik döntés« – mármint a magyar kormányé –, és »ilyen az, amikor a politikai szándék felülírja a józan megfontolást.« – ezt már a miniszterelnök úrnak címezi, majd ártatlanul hozzáfűzi: »Én azt tartom dolgomnak, hogy óvjam a Budapestieket a fertőzésveszélytől.«”