Lehet, hogy az egészségügy dolgozói (a katasztrófafilm hősei) végre megkapják azt a megbecsülést, amit régóta megérdemelnének az erőn felüli, nap mint nap heroikus munkájukért.
Lehet, hogy ha mindenkinek sikerül átvészelnie két hetet otthon, amíg lelassítjuk a vírust, a végére tényleg tudatosabban fogyasztunk majd, és nem csak dumálunk a fenntarthatóságról, hanem végre megértjük, hogy mi az.
Lehet, hogy a karanténban közösen töltött idő erősebbé és összetartóbbá teszi a családjainkat.
Lehet, hogy a generációnk és a szüleink generációja, amelynek már nincsenek háborús élményei, megtanulja értékelni azt a békés és egészséges életet, amit olyan természetesnek vettünk, és elkezdünk vigyázni rá...
Sőt, még az is lehet, hogy amikor végetér ez a rémálom, egy emberibb és jobb világra ébredünk! Sok minden nem, de ez speciel csak rajtunk fog múlni.