Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Miközben a szemünk előtt zajlik ez a katasztrófafilm, sőt mi magunk vagyunk a szereplői, a világban és az otthonainkban megtörténhet egy-két apróbb csoda!
„Egészen szürreális élmény volt, hogy miközben az elmúlt néhány hétben világjárvány lett az új koronavírusból, mi az Indiai-óceán közepén, egy kristálytiszta, paradicsomi kis szigeten csücsültünk, és csak csodáltuk a természet adta mámorító színeket, illatokat és ízeket, mindazt, amit a világ jelentős részén már rég tönkretettünk az erőforrások mértéktelen kiaknázásával, az erdőirtástól a természet műanyag szeméttel történő elárasztásán keresztül a vuhani állatpiacig. (Mert mit is kerestek ezek a vadon élő, sok esetben védett állatok egy piacon...)
Talán most majd lelassul ez a telhetetlen és ostoba folyamat az egyre tragikusabb világjárvány és a nyomában érkező elkerülhetetlen gazdasági világválság hatására, ami az egészségeseket sem kíméli majd. Sokaknak lesz ez nagyon nehéz és lemondásokkal teli...
Miközben a szemünk előtt zajlik ez a katasztrófafilm, sőt mi magunk vagyunk a szereplői, a világban és az otthonainkban megtörténhet egy-két apróbb csoda, ezeket se felejtsük el észrevenni!
A leálló kínai gyárak árnyékában felnövő gyerekek például most először látják, hogy az ég színe kék, mert kivételesen nem takarja el a mindent és mindenkit elborító szmog.
Lehet, hogy Közép-Európában rekordsebességgel sikerül digitalizálni a közoktatást az otthon maradt gyerekeknek.
Lehet, hogy az egészségügy dolgozói (a katasztrófafilm hősei) végre megkapják azt a megbecsülést, amit régóta megérdemelnének az erőn felüli, nap mint nap heroikus munkájukért.
Lehet, hogy ha mindenkinek sikerül átvészelnie két hetet otthon, amíg lelassítjuk a vírust, a végére tényleg tudatosabban fogyasztunk majd, és nem csak dumálunk a fenntarthatóságról, hanem végre megértjük, hogy mi az.
Lehet, hogy a karanténban közösen töltött idő erősebbé és összetartóbbá teszi a családjainkat.
Lehet, hogy a generációnk és a szüleink generációja, amelynek már nincsenek háborús élményei, megtanulja értékelni azt a békés és egészséges életet, amit olyan természetesnek vettünk, és elkezdünk vigyázni rá...
Sőt, még az is lehet, hogy amikor végetér ez a rémálom, egy emberibb és jobb világra ébredünk! Sok minden nem, de ez speciel csak rajtunk fog múlni.
Vigyázzatok magatokra! És nagyon vigyázzunk egymásra!”