„Fogantatásunk pillanatában eldől, hogy nőnek vagy férfinak születünk majd, és ez meghatározó lesz egész életünkre. Az, hogy a nőiségünket mennyire éljük meg, hogyan vagyunk képesek élni ezzel az adottsággal, hogyan tudunk örülni annak, hogy nőnek teremtettünk, rajtunk és a környezetünkön is múlik. És a velünk élő, bennünket körülvevő férfiakon is. Hiszen – ahogy Karinthy írta – »Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.«
Ilyenkor, nőnap környékén, az átlagosnál több szó esik arról, mit jelent ma nőnek lenni, milyen lehetőségei vannak ma Magyarországon és a világban annak, aki nőnek születik. Az ilyenkor megjelenő statisztikákban, adatokban az érdekesség mellett van egy szinte alig észrevehető csapda is.
A legtöbb tanulmány ugyanis a nők számára a férfiakat állítja referenciának. Arra késztet bennünket, hogy folyamatosan, életünk minden pillanatában mérjük össze magunkat a velünk azonos korú férfiakkal. Nézzük meg, ugyanolyan magas pozíciót töltünk-e már be, ugyanannyi-e a fizetésünk, a képzeletbeli ranglétrán ugyanazon a fokon állunk-e, mint a férfiak. Versenyeznünk kell, folyamatosan meg kell méretnünk magunkat egy olyan versenyben, amely kizárólag a materiális javaknak tulajdonít jelentőséget.
Statisztikákra, tanulmányokra, kutatásokra szükség van. Az is fontos, hogy a nők ugyanahhoz a rajtvonalhoz sorakozhassanak fel, mint a férfiak. Az is alapvető, hogy a lányokat, nőket ne érje hátrány pusztán azért, mert nőnek születtek. Ma már nehezen hihető, hogy az első nyári olimpián még nem indulhattak nők, hogy 1893-ban, Új-Zélandon kaptak először általános választójogot, és van olyan ország, ahol erre 2011-ig kellett várni.
Magyarország 2012. január 1-jén hatályba lépett alaptörvénye rögzíti, hogy a nők és a férfiak egyenjogúak, valamint Magyarország a nők és férfiak közötti társadalmi esélyegyenlőség megvalósulását, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket külön megerősítő intézkedésekkel segíti.
Igen, szükség van arra is, hogy külön intézkedésekkel segítsük a nőket. Szükség van arra, hogy lehetőséget, esélyt teremtsünk ott, ahol nincs vagy kevesebb. Azért kell dolgoznunk, hogy hasonló lehetőségekkel induljon az, aki Budapesten és aki egy kis zsákfaluban született, aki szerető család gyermeke és aki kevésbé támogató családi környezetben nő fel, aki jó anyagi körülmények közé és aki nehéz anyagi helyzetbe érkezik. Hogy ne legyenek rosszabb esélyei egy magyar cigány lánynak mint egy nem cigány magyarnak. Ahhoz kellenek a külön intézkedések, hogy ha az, aki tehetséges, aki szorgalmas, aki hajlandó maga is dolgozni, tenni azért, hogy egyről a kettőre jusson, az erre kapjon lehetőséget, hogy kapjon ehhez támogatást. Ez nem verseny. Ez az élet maga. Ezért segítjük külön ösztöndíjakkal, pályázatokkal, tehetségsegítő programokkal, személyes odafigyeléssel azokat, akiknek szükségük van ilyen segítségre, és ebben a munkában nem vagyunk egyedül. Remek egyházi, civil kezdeményezések működnek, és egyre több az olyan magyar ember, aki maga is felkarol egy-egy olyan személyt, családot, aki nála rosszabb helyzetben van.