Statisztikákra, tanulmányokra, kutatásokra szükség van. Az is fontos, hogy a nők ugyanahhoz a rajtvonalhoz sorakozhassanak fel, mint a férfiak. Az is alapvető, hogy a lányokat, nőket ne érje hátrány pusztán azért, mert nőnek születtek. Ma már nehezen hihető, hogy az első nyári olimpián még nem indulhattak nők, hogy 1893-ban, Új-Zélandon kaptak először általános választójogot, és van olyan ország, ahol erre 2011-ig kellett várni.
Magyarország 2012. január 1-jén hatályba lépett alaptörvénye rögzíti, hogy a nők és a férfiak egyenjogúak, valamint Magyarország a nők és férfiak közötti társadalmi esélyegyenlőség megvalósulását, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket külön megerősítő intézkedésekkel segíti.
Igen, szükség van arra is, hogy külön intézkedésekkel segítsük a nőket. Szükség van arra, hogy lehetőséget, esélyt teremtsünk ott, ahol nincs vagy kevesebb. Azért kell dolgoznunk, hogy hasonló lehetőségekkel induljon az, aki Budapesten és aki egy kis zsákfaluban született, aki szerető család gyermeke és aki kevésbé támogató családi környezetben nő fel, aki jó anyagi körülmények közé és aki nehéz anyagi helyzetbe érkezik. Hogy ne legyenek rosszabb esélyei egy magyar cigány lánynak mint egy nem cigány magyarnak. Ahhoz kellenek a külön intézkedések, hogy ha az, aki tehetséges, aki szorgalmas, aki hajlandó maga is dolgozni, tenni azért, hogy egyről a kettőre jusson, az erre kapjon lehetőséget, hogy kapjon ehhez támogatást. Ez nem verseny. Ez az élet maga. Ezért segítjük külön ösztöndíjakkal, pályázatokkal, tehetségsegítő programokkal, személyes odafigyeléssel azokat, akiknek szükségük van ilyen segítségre, és ebben a munkában nem vagyunk egyedül. Remek egyházi, civil kezdeményezések működnek, és egyre több az olyan magyar ember, aki maga is felkarol egy-egy olyan személyt, családot, aki nála rosszabb helyzetben van.
Azokat sem érheti nőként hátrány, akik a gyermekvállalás mellett döntenek. Ha a fiatal nők csak azt az üzenetet hallják, hogy mérjék magukat minden pillanatban a velük azonos korú férfiakhoz, félő, hogy kényszerűségből lemondanak a gyermekvállalásról. Hiszen attól tarthatnak, hogy akkor majd nem jutnak úgy előre a szakmai életükben, akkor majd nem nő úgy a fizetésük, akkor lemaradnak, kimaradnak. S végül talán tényleg lemaradnak valamiről, amit később már nehéz, sőt idővel lehetetlen bepótolni. Ha elismerjük a gyermekvállalást mint a közösség egészének fontos értéket, ha megbecsüljük azokat a nőket, akik a családalapítás mellett (is) döntöttek, akkor talán bátrabban hozzák meg ezt a döntést. Nincs kényszer. Nincs rábeszélés. Lehetőségre van szükség. Valódi esélyre. Egy olyan Magyarországért kell dolgoznunk, ahol lehetséges az, hogy egy nő átélhesse az anyaság semmihez nem fogható csodáját úgy is, hogy akár egész életét a családjának szenteli, de úgy is, hogy közben nem kell feladnia munkáját, szakmai álmait, karrierjét. Erről szól a családtámogatásaink sora, a hároméves gyes, a babaváró támogatás, a csok, a bölcsődeépítések, a gyed extra, a nagyszülői gyed vagy a négygyermekes személyi jövedelemadó-mentesség.”