„Bloomberg, a Microsoft World beszélő gemkapcsának gonosz ikertestvére egyetlen szlogennel ugrott bele az előválasztásba: szavazzatok rám, mert nekem több a pénzem. Azért áll most fel, mert a választóknak volt merszük többet kérni: ötleteket, emberséget, magyarázatot az eddigi viselkedésére. Ez persze nem jelenti azt, hogy végleg eltűnik. A Politico szerint valószínű, hogy Bloomberg továbbra is hatalmas marad a vagyona miatt, ami a 2020-as évek megfelelője a nukleáris fegyverekre. Ő lesz ezzel a legkisebb tábornok, aki egy tankon ül katonai sisakjában, és Amerikai Szamoa népeinek integet, akiket azzal sikerült a maga oldalára állítania, hogy gyakrolatilag ő volt az egyetlen fontosabb jelölt, aki egyáltalán megjelent ott.
Az a gond, hogy Bloombergnek senkit sem sikerült megijesztenie. A többi demokrata ezt teljesen világosan megmutatta az első vitája során, amikor szisztematikusan porig alázták. És bár a gazdag férfiakat Amerikában inkább tisztelik, mint lenézik, én mégis úgy tekintek erre az alkalomra, mint a nemzeti büszkeség egyik pillanatára. Tekintsünk rá így: egy zsarnok-aspiráns megpróbált megvásárolni egy elnökválasztást, de mégis egy színpadra száműzték versenytársaival, akik az első alkotmánykiegészítéssel felfegyverkezve udvariassága ellenére is jól elverték. Ha ez még mindig megtörténik, az azt jelenti, hogy még van valamennyi '76 szellemiségéből. Sosem gondoltam volna, hogy Elizabeth Warren büszke amerikaivá tesz majd, de hát furcsa időket élünk.
Ez az ünneplés pillanata. Az ünneplő tömegeknek az utcákra kellene vonulniuk. Az izraelieknek át kellene ölelniük a palesztinokat, a kutyáknak nyalogatniuk kéne a postásokat. Terjednie kellene az üzenetnek: a 21. századi amerikai politika cinikus, de nem Bloomberg-cinikus.”