„Jelenleg is tart a magyar falvak helyzetének vitája a parlamentben, felszólalásomban a szomorú valósággal szembesítettem kormánypárti képviselőtársaimat, miszerint: 2012-ben olyan járatritkításokat vezettek be, amely még a Gyurcsány-kormány 2007-es vasútbezárásain is túltett. A korábban bezárt 478 kilométernyi vasútvonal többségét azóta sem nyitották újra, legfeljebb alibi menetrendekkel. 1400 településen jelenleg nincs háziorvos, az egészségügyi és szociális ellátásból friss becslések szerint tízezer szakember hiányzik. Abból a több ezer milliárd (!) forintból, amely az elmúlt másfél évtizedben Magyarországra érkezett, a magyar falvak többsége nem látott semmit. A szépen felújított főterek nem tartják itt a fiatalokat: tömeges az elvándorlás, községeink egyre gyorsabb iramban ürülnek ki.
Ahol nincs minőségi munkahely, no-go zónák alakulnak ki, elég csak a tragédiába torkolló, csenyétei esetre gondolni. Ha van munkahely, napi 1-2 buszjárattal, járhatatlan mellékutakon nem könnyű eljutni. Ha van munka, és el is lehet jutni, ennek ára betagozódni a NER vidéki uram-bátyám rendszerébe, majd ennek megfelelően szállítani a szavazatokat választások idején. A pozitív kormányzati intézkedéseknek (Magyar Falu Program, falusi CSOK) ellenére a mai napig óriási a szakadék a kisvárosok és falvak között a bérek, az életszínvonal, a szolgáltatások és a kultúrához való hozzáférésben.
Aki pedig nem akarja a CSOK-kal egy életre eladósítani magát, felújításra nem számíthat, hiszen a kormány nemrég világossá tette: másfél millió vidéki »Kádár kocka« marad ki a Nemzeti Energiastratégiai Programból, mivel azok felújítása »túl sokba kerülne«. Mindeközben a fideszes kiskirályok uniós pénzből felújított vadászházakba költöznek be... 21. századi vidékfejlesztés csak úgy valósulhat meg, ha az állami és uniós támogatások minőségi munkahelyeket hoznak létre, és az ott élők valós igényeit szolgálják.”