Komoly félreértések forognak fenn az egyházi iskolák dolgozóinak megítélésében.
„Az állásfoglalás, amely a Piarista Gimnáziumban született, és amelyhez a gimnázium honlapja szerint eddig 1400 egyházi iskolában tanító pedagógus csatlakozott, megállapítja, hogy a hazai oktatás súlyos, elhúzódó válságban szenved, a megújulás elmaradása hosszan tartó károkat okoz, a tanterv és ezen túlmenően az oktatáspolitika körül nincs széles körű szakmai konszenzus, a fiatalok a vesztesei annak, ha az oktatás minősége másodlagos az ideológiai és politikai elvárásokhoz képest, az iskola csak szabad közegben töltheti be feladatát, autonómia, vagyis felelősséget vállalni tudó pedagógusok nélkül nincs értelmes munka.
Ez csak egy rövid rezümé, de arra alkalmas, hogy a liberálisféle egyed rájöjjön, honnan a déjà vu érzés, valamint hogy a kezdetben, mondhatni ész nélkül tanúsított értetlenkedése némiképp szánalmas, a tudatlansága kínos. A nyilatkozat ugyanis attól ismerős, hogy a vallástól, származástól, politikai oldalaktól független polgár, mégpedig az öntudatos polgár egyetemes hangján szól, amit a tudatlan egyén ab start nem hitt volna, puszta elfogultságból, de logikai alapon sem. A fenti egyed arra gondolt, hogy minden vallás értelemszerűen dogmákra épül, vagyis nem vitatható igazságokra, amelyeket nagyon kevéssé lehet liberálisan tanítani, bár komoly pedagógiai teljesítmények igazolják, hogy ez nem lehetetlen. Ebből következően, kerülve a merev szó használatát, az egyházi iskolák szükségképpen csakis kötöttnek nevezhetők, rendszerükben, szemléletükben, abban, hogy a közösségre és nem az egyénre építő intézmények lehetnek, amelyektől az autonómia, a párbeszéd, a nyitottság messzebb esik, bár hogy mihez képest messzebb, ma már nem tudható: hol vannak már a világi etalonok?
Az elfogultságban szenvedő egyén azt sem hitte volna, hogy az Alaptörvényben rögzített politikai kereszténység európai epicentrumában az egyházi oktatók a politikát és az ideológiát igencsak kerülnék, mondhatni konok módon, a szabad és kritikai gondolkodást azonban módfelett szívesen látnák viszont a NAT-ban, de hát ennek csak az ellenkezőjére látnak példát. Mármost, tépelődik a mondott egyén, ha a politikai kereszténység világában a hatalmi elit szövetségesének tekintett egyházak 1400 oktatója az elit által hazafiasnak és keresztényinek mondott alaptantervet gyerekellenesnek, ártalmasnak, korlátoltnak és hazafiatlannak találja, ki kell mondanunk, hogy az egyházi iskoláknak már nem kell ellenség, ott van – nekik is – a magyar állam. Igen, az a sunyi képű alak. Mindebből világos, hogy az egyházi iskolák jelentős részének, illetve az ott dolgozóknak a megítélésében komoly félreértések forognak fenn.”
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
„Kormányzati ügyekkel foglalkozom, tévésorozatokkal nem foglalkozom. Minden jót maguknak!” – mondta a 444-eseknek a kormányfő.
Ungár Péter, az LMP társelnöke kijelentette, pártja nem támogatja az ellenzék közvetlen államfőválasztásról szóló kampányát, amit elhibázottnak tart.
Felhagytak a szokással, de az ajánlószelvények összegyűjtése sem megy egykönnyen.
A polgárok vagy megelégszenek az üres ígéretekkel és látványtervek tömkelegével, vagy pedig végre a fejlődés pályájára állítják a fővárost – mutatott rá a miniszter.
