Az atipikus munkahelyi megoldások segítenek átvészelni az átmeneti időszakot

Gondolták volna még pár hete, hogy Magyarországon a távmunkában foglalkoztatottak korábbi 3,7  százalékos aránya feltehetően mostanra legalább tízszeresére emelkedett? És mindehhez elég volt pár nap.  Ugyanakkor sajnos ahhoz is elég volt pár nap, hogy ezrek veszítsék el a munkájukat, a biztos megélhetést adó jövedelmüket. Pedig vannak olyan tipikustól eltérő megoldások, amelyek alkalmazásával át lehetne vészelni ezt az átmeneti időszakot. Egyszer biztosan visszatér az élet a rendes kerékvágásba és akkor újra szükség lesz a megbízható, a céget, a munkafolyamatokat jól ismerő munkaerőre. Ehhez kellenek a kreatív, rugalmas és nem utolsó sorban családbarát megoldások. 

Annak ellenére, hogy 2012 óta a Munka törvénykönyve pontosan szabályozza az atipikus munkaformákat, mégsem igazán terjedtek el ezek a megoldások a munkaerőpiacon.  Nemzetközi összehasonlításban is alacsony maradt a részmunkaidőben, a távmunkában dolgozók aránya. Az Eurostat 2018-as adatai szerint az uniós munkavállalók közel ötöde dolgozott részmunkaidőben, Hollandiában a dolgozók közel fele, Németországban, Ausztriában egynegyedük.  Ehhez képest Magyarországon mindössze 4,2 százalék volt a részmunkaidősök foglalkoztatási rátája. Távmunka tekintetében pedig körülbelül az uniós átlag felének felelt meg a magyarországi távmunkában dolgozók aránya.  

Mindez most egy csapásra megváltozott, hiszen a munkaadók a járványügyi veszélyhelyzetben ahol lehetett, home office-ba küldték a dolgozóikat. Izgalmas lesz a járvány megszűnése után kiértékelni a tapasztalatokat, egyelőre még kérdés, hogy a távmunka az egyes munkakörök és az egyes dolgozók esetében hogyan befolyásolja a hatékonyságot. Feltehetően lesznek olyan munkakörök, elsősorban a nagyobb elmélyülést igénylő munkák, ahol ez a megoldás akár eredményesebbnek is bizonyul. Ugyanakkor most arra is fény derül majd, hogy kik azok a dolgozók, akikben tulajdonképpen „vakon” is megbízhatnak a munkaadóik, mert otthonról ugyanúgy lehet rájuk számítani. 

Viszont mit lehet tenni ott, ahol a távmunka kivitelezhetetlen? Számos ágazatban a járvány elmúltáig jóval kevesebb emberre van szükség. Az ő esetükben az adó és járulék elengedések nagy segítséget jelentenek, de még így is sokan kénytelenek elbocsátani dolgozóikat elegendő bevétel híján.  Azonban ha elmúlik a veszélyhelyzet újra szükség lesz rájuk, ezért érdemes olyan munkaszervezési módszereket bevezetni, amelyekre korábban valószínűleg nem is gondoltak. Ha például egy teljes idős munkakört mostantól két dolgozó oszt meg egymás között, heti vagy napi beosztással, akkor egyikük sem esik ki teljesen a napi rutinból és egyiküket sem kell elküldeni. A bérük ugyan arányosan csökkenhet egy keveset, de az adó és járulék kedvezmények bevezetése miatt megközelítheti a nettó bérük a korábbit még akkor is, ha csökken a bruttó összeg. A részmunkaidő, azaz a csökkentett munkaidő tehát mindenképpen egy olyan megoldás, ami átmeneti időszakokban megfelelő lehet, mert megvédi a munkavállalókat és egyúttal lehetőséget teremt a munkáltató számára is a későbbi folytatásra. 

Sok olyan családbarát megoldás is létezik, amelyek segíthetnek átvészelni ezt az időszakot. A munkahelyek akár közreműködhetnek a gyermekek felügyeletében, hiszen lehetőség van a kiscsoportos gyermekfelügyeletre a köznevelési intézmények mellett akár a munkahelyeken is. De az átmenetileg kevesebb munkát végző dolgozókat fel lehet kérni arra, hogy amíg a személyes jelenlétet igénylő munkavállalók a dolgukat végzik, addig ők segítsenek be nekik a családi teendőik ellátásában, akár addig vigyázzanak a gyermekeikre. 

A munkahelyeknek, a munkaadónak és a dolgozónak is most sok kreativitásra, az újszerű megoldások megtalálására, az eddigiektől eltérő munkaszervezésre, család és emberbarát hozzáállásra és leginkább sok bizalomra van szüksége.