„A vitának legyen vége! Emberek élete a tét.
Hallgatom és nézem az ellenzék és a kormánypártok vitáját a koronavírus kapcsán benyújtott rendkívüli felhatalmazást adó törvényről. Jól láthatóan mindkét oldal saját maga által ásott csapdában vergődik – a kormányoldal a “nem mutatunk kompromisszumot, mert az nem fér össze a vezérelvűség és tévedhetetlenség mítoszával”, az ellenzék pedig nem mutathat kompromisszumot, mert retteg, hogy később majd rásütik, hogy kollaborál a kormányoldallal.
A történelem majd 30-40 év múlva igazolni fogja bármelyik oldal helyes viselkedését, politikai éleslátását, kompromisszumképtelenségének bölcsességét. Sajnos ezt a történelmi igazságtételt már jópáran nem fogjuk megérni, ezért figyelmébe ajánlom mindkét oldalnak: most NEM a 2022-ben tartandó választások a tét, hanem édesanyám, anyósom, ismeretlen ismerőseim élete. NEM az a kérdés, hogy 2022 második felétől Orbán Viktornak hívják-e a miniszterelnököt, hanem hogy gyermekek tudnak-e még találkozni nagyszüleikkel. NEM az a kérdés, hogy 2022-ben Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára vagy más lesz az ellenzéki miniszterelnök-jelölt, hanem hogy az egészségügyben dolgozók családtagjai biztonságban tudhatják-e szeretteiket. NEM az a kérdés, hogy ki mennyit és honnan lopott, hanem hogy ki mennyit és hol tud segíteni.
Nem kérdés, hogy központi döntésekre és az emberek szabadságjogát korlátozó döntésekre is szükség van. Minden politikai csatározásnak van helye és ideje - ez viszont nem most érkezett el.
A képlet egyszerű. Mentsünk meg minél több embert a betegségtől, mentsünk meg minél több embert a járvány következményeitől, adjunk reményt, hogy 200 bátor ember van a parlamentben, aki érti és megérti: a pofázásnak vége, cselekedni kell.
És ha túlvagyunk a nehezén, akkor majd létrehozhatnak egy bizottságot, ami mindezt kivizsgálja.”