„A mostani »Törvény a koronavírus elleni védekezésről« ugyanúgy nem tartalmazza nyíltan azt a totális felhatalmazást, ahogy Hitler 1933-as törvénye »a nép és a birodalom ínségének megszüntetéséről« se tartalmazta. Mégis, minden, ami 1933 után bekövetkezett, az akkori törvény szövegéből következett. Hiszen minden a szavakkal kezdődik. Annak a törvénynek a megszavazását még a liberális képviselők is imigyen indokolták: »Teljesen egyetértünk azokkal a nagy nemzeti célokkal, melyeket a birodalmi kancellár úr előadott […]. Megértjük, hogy a mostani kormányzat messzemenő felhatalmazásokat kér, hogy zavartalanul dolgozhasson […].«
Azt a szöveget annak idején még a hozzáértők is ugyanúgy képtelenek voltak annak olvasni, amit valóban jelentett, mint a mai magyar olvasók közül is sokan – pedig lehet, hogy demokraták, lehet hogy liberálisok.
Ennek a mai magyar törvénynek a bevezetésével »Magyarország közvetlenül az előtt áll, hogy áttérjen a diktatúrára«, ahogy ezt a Kurier című osztrák lapban Paul Lendvai megfogalmazta. Tegyük hozzá: egy történelmi gyökereiben, gondosan elfojtott, elrejtett eszmeiségének mélyén fasisztoid diktatúrára. De nemcsak a történelem végzetes tapasztalatainak ismeretében nem szavazhatja meg egy demokrata ezt a mai magyar törvényt, hanem azért is, mert a mai, az 1998–2002, majd 2010 óra egyeduralmát lényegében bebetonozó uralkodó kormányzat eddigi eredményét is ismernie kell, hiszen a saját bőrén tapasztalja, hogy politikailag páriává vált. Ennek a törvénynek a határideje már csak Orbántól, a Vezértől függ. Ő az, és senki más, aki meghatározatlan időre szüneteltethet minden politikai féket és ellensúlyt. Magát az Országgyűlést is.”