Vegyük például az egyenlőtlenséget. A nők 77 centet keresnek, amíg a férfiak egy dollárt. A Világgazdasági Fórum legfrissebb kutatása szerint 257 évre lenne szükség, hogy ez a különbség megszűnjön. Eközben viszont a nők és a lányok 12 milliárd óra fizetetlen gondozási munkát végeznek naponta, ami nem játszik szerepet a gazdasági döntéshozatalban. Ha igazságos és mindenki számára működő globalizációt szeretnénk, akkor a politikáinkat azokra a statisztikákra kellene alapoznunk, amelyek figyelembe veszik a nők valódi hozzájárulását.
A digitális technológia egy másik idetartozó ügy. Az egyetemeken, a startup vállalkozásoknál és a világ innovációs központjaiban a nemek közötti egyenlőség hiánya igazán aggasztó. Ezek a technológiai központok alakítják a jövő társadalmait és gazdaságait, és nem engedhetjük meg, hogy megszilárdítsák vagy növeljék a férfiak dominanciáját. Nézzük meg a világunkban zajló háborúkat. Egyértelmű az összefüggés a nők elleni erőszak, az elnyomás és a konfliktusok között. Az, ahogyan a társadalom kezeli a nőket, vagyis a lakosság felét, jelentős indikátora annak, hogy miként fog kezelni másokat. Még a békés társadalmakban is számos nő van halálos veszélynek kitéve saját otthonában.
Még a klímaválságra adott válaszunkban is megjelenik a nemek közötti szakadék. A csökkentéssel és az újrahasznosítással kapcsolatos kezdeményezésekkel túlzottan a nőket célozzák, míg a férfiak hamarabb tesznek hitet a még nem tesztelt technológiai megoldások mellett. A női közgazdászok és parlamenti képviselők pedig valószínűleg jobban támogatják a környezetvédelmi politikákat, mint a férfiak.
Végül a politikai reprezentáltság mutatja meg leginkább a nemek közötti hatalmi szakadékot. A világon csak minden harmadik parlamenti képviselő nő, de jelenlétük szorosan összefügg az egészségügyi és oktatási fejlesztésekkel és befektetéssel. Nem véletlen, hogy nők vezetik azokat a kormányokat, amelyek úgy határozzák meg a gazdasági siker fogalmát, hogy az magában foglalja a jóllétet és a fenntarthatóságot. Ezért volt az egyik fő prioritásom az Egyesült Nemzetek Szervezeténél, hogy minél több női vezetőnk legyen. El is értük a nemek közötti egyenlőséget a felsővezetők között két évvel a kitűzött időpont előtt, és készen állunk arra, hogy a következő években ezt minden szinten megvalósítsuk.
A világunk bajban van, és a megoldáshoz nélkülözhetetlen a nemek közötti egyenlőség elérése. Az embertől eredő hibáknak az emberiség által nyújtott megoldásai vannak. A nemek közötti egyenlőség lehetőséget ad a hatalom újradefiniálására és átalakítására úgy, hogy az mindannyiunk számára előnyös legyen. Legyen a XXI. század a nők egyenlőségének százada a béketárgyalásokban, a kereskedelmi megbeszéléseken, az üléstermekben, a tantermekben, a G20-ban és az ENSZ-ben. Itt az idő, hogy ne a nőket akarjuk megváltoztatni, hanem azokat a rendszereket, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy kiteljesedjenek.”