„Nem túl régóta hiszem, hogy Isten létezik. Bizonyítani is tudom. Eddig Isten egy jó fej csávónak tűnt, akit igazán semmi sem tudott kihozni a sodrából. Nem hallotta meg a süllyedő Titanic vagy Wilhelm Gustloff fuldokló utasainak segélykiáltásait, nem állította meg a nácikat, elfordította a fejét a ruandai és a srebrenicai népirtásokkor, és legutóbb Hanauban is úgy tűnt, hogy nem hajlandó megszakítani a délutáni szunyókálását.
De Istennek most elege van a bohóckodásból. Ezért küldte nekünk a koronavírust. Nem azért, hogy próbára tegyen, hanem azért, hogy büntessen. Mi rosszat csináltunk?
Túl közel kerültünk Istenhez. Elkezdtünk magunk is istent játszani. Megsértettük a globális irányadási kompetenciáját. Elbíztuk magunkat. Mindig a bukás előtt bízzuk el magunkat. Kizártuk a véletlent, inkább olyan plusz mozgástereket biztosítunk tervezéskor, amik még a szocialista tervgazdaságban sem léteztek.
Európának 2050-ig klímasemleges kontinenssé kell válnia. Von der Leyen így akarja, és az ő akarata törvény. Nincs asztali áldás, viszont Gretához és a »tudományhoz« imádkozunk. A templomaink üresek, az autópályáinkon mozdulni se lehet.
Egy nap elhatározta, hogy ez így nem mehet tovább. »Minden hajón, ami gőzöl vagy vitorlázik, van valaki, aki a dolgokat szabályozza – én vagyok az.« Nem sokkal később az észak-rajna-vesztfáliai Heinsberg községet karantén alá helyezték, Berlinben lemondták az ITB-t, bezárták a Louvre-t.
Istennek van humora, de viccelni nem lehet vele.”