Örök háború

„Nagy fába vágom a fejszémet. Az utóbbi időben sokat olvashatunk a férfiak és nők együttélésének problémáiról, többnyire a divatos feminista áramlatok követőinek tollából. Ők azonban – véleményem szerint – teljesen hibás alapvetéssel állnak a »magyarázatokhoz«. Nem az egyes feminista követelésekről van szó, melyek a bérektől a gyermekáldásig mindent a patriarchális, heteronormatív férfiak bűnei és hibáiként mutatnak be. E követelések ugyanis a történelem során lassanként egytől egyig megvalósultak, megvalósulnak. Itt az ultrafeminizmus alapproblémájáról lesz szó.

Elmélkedésünk apropóját egy iromány adja, mely a 444.hu – az internacionalista kommunizmus világítótornya – pixelein jelent meg »Ember belőlem sohase lesz, legfeljebb egy nyomorult asszony« címmel. Tartalma hibátlanul megfelel a szellemi divatnak, tehát a nőket áldozatként, a férfiakat pedig gaz elnyomóként mutatja be, méghozzá valamiféle »művészeti« akármi segítségével, ami szintén roppant divatos. Teszi mindezt, némileg formabontó módon, a paraszti életmód kapcsán, melyet – szerinte – valamiféle hamis dicsfény övez. Mint a »művész«, a méltán ismeretlen Trapp Dominika, mondja: »...többen lehetnek ma érdekeltek abban, hogy ezt a világot egy idealizált világként mutassák be …« E felelősségteljes és esztétikai szempontból is roppant fontos „művészeti” aktusban segítségére van egy bizonyos Prokk Balázs, aki egyébként, a cikk szerint, »néptáncos-filozófus«.

Zárójel. Furcsa világban élünk. A filozófus megjelölés (is) példátlan infláción ment keresztül, és ma már bárkit kapásból filozófusnak neveznek. Megjegyezném, hogy Platón, Hegel, meg még néhány tucat ember volt az emberiség elmúlt 2500 évében filozófusnak nevezhető. Tudomásom szerint – bár sokféle furcsa szokásnak hódoltak közülük egyesek – egyikük sem néptáncolt. A néptáncos-filozófus, mint szakterület, engem az ének-nehézgépkezelő szakra emlékeztet. Úgy képzelem, hogy Prokk – miközben eljárja a »Kisvárdai lyánykanyomorító« című táncművet – két bokázás között Arisztotelész Metafizikájának problémás tételein elmélkedik. Csak nehogy a lábára lépjen közben valakinek. Zárójel bezárva.”