„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
A sámánizmus zseniálisan tudott alkalmazkodni, változni és adaptálódni a körülményekhez és „követelményekhez”. (Interjú!)
„– Az előző cikkben beszéltünk a sámánizmus rendkívüli alkalmazkodó képességeiről, amelyek segítségével átvészelte a viharos évszázadokat. Milyen szerepet tölt be mindennapjainkban a sámánizmus?
– Manapság a sámánok egyértelműen jobb helyzetben vannak, a posztszovjet területeken virágzásnak indult, ami addig esetleg »búvópatakként« vegetált. A Szovjetunió összeomlásával az ideológiai nyomás is megszűnt, nem csak az üldözések. Sőt, a feléledő identitáskeresés, amely néha lokális nacionalizmusokban ölt testet, gyakran lát potenciált a helyi sámánban. A legtöbben spirituális gyógyítóként tekintenek rá, de sokan folyamodnak hozzájuk tisztító szertartásért vagy jóslatokat kérnek valamint sokan közülük közösségi vezetők, véleményvezérek. A gyógyító tevékenységet azért is szükséges kiemelni, mivel a sámáni technika alkalmazható bizonyos lelki problémák, betegségek gyógyításánál. Meg kell említeni, hogy a kilencvenes években pszichiátriai kongresszusokon foglalkoztak a sámáni gyógyító technikákkal. De hadd mondjak egy magyar vonatkozást is. Az OPNI-ban (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet – amikor még létezett) sámáni jellegű, kísérleti dobolóköröket szerveztek Dr. Frecska Ede pszichiáter professzor vezetésével, és nagyon jó eredményeket értek el például a depresszió és visszaeső depressziósok kezelésénél.
– Változott-e valamit ez a szerep a régmúlthoz képest?
– Ha jól megnézzük, bizonyos szerepek eltűntek vagy egyszerűen okafogyottá váltak. Nem nagyon hallani például arról, hogy a sámánok szabadlelkükkel, állatalakban küzdenek egymással, viszont a tisztító-gyógyító, jós, közösségi vezető jelen van. Azt mondanám tehát, hogy a szerep a lényegét tekintve, nem változott. Pontosan azért, mert a fő csapásirányt szem előtt tartva zseniálisan tudott alkalmazkodni, változni és adaptálódni a körülményekhez és »követelményekhez«.”