És a lényeg itt következik: meddig terjed a felelős segítségvállalás, a napi feladat átvállalás? Meddig hasznos, és honnan kontraproduktív bármilyen jobbkéz nyújtás?
A keresztény, katolikus szociális felelősségvállalás arcéle tűpontosan rajzolódik ki XI. Piusz pápa Quadragesimo Anno kezdetű enciklikában írt soraiban: »Amit az egyes egyének saját erejükből és képességeik révén meg tudnak valósítani, azt hatáskörükből kivenni, és a közösségre bízni tilos. Éppen így mindazt, amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szerveződött közösség képes végrehajtani és ellátni, egy nagyobb és magasabb szinten szerveződött társulásra áthárítani – jogszerűtlenség, és egyúttal súlyos bűn, a társadalom helyes rendjének felforgatása...«
Tehát jogszerűtlenség, bűn, felforgatás: ha nem a rászorulót akarom képessé tenni a megélhetésre, hanem meghagyom a rászorultság állapotában.