„Mi leszel, ha nagy leszel?” – „Apám k*rváit fogom futtatni, Tanár Úr!”

„Számos iskola szinte háborús övezetté válik. A cigány fiatalok többsége soha életében nem hallotta a családjában azt a szót, hogy »nem« vagy »nem lehet«. A liberális jogvédők, szociális munkások pedig csak adják alájuk a lovat. Ezek a törvényen kívül élő kis »szilaj csikók« egy kis herbállal meg »ginával« feltöltekezve bemennek a suliba, ahol a kiégett, leharcolt, 180 nettóért keccsölő pedagógus próbálja megfegyelmezni őket.

Nem nyomoz az ügyészség Orbán Viktor ellen a gyöngyöspatai romákkal kapcsolatos kijelentései miatt – adták hírül a balliberális hírportálok a minap. Hetek óta megy a hiszti, a hangulatkeltés, hogy a cigányokat másodrendű állampolgárokként kezelik ebben az országban. Nem elég, hogy a fehér, keresztény, heteroszexuális képződmények szegregálják őket, most még az emiatt megítélt kártérítést sem akarják nekik kifizetni. György Péter liberális esztéta az ATV-ben elcsukló hangon értekezett arról, hogy rettenetes világ épül Magyarországon, ahol a romák már nem számítanak ugyanolyan rendű és rangú embereknek, mint a magyarok. A sorosista jogvédők vérszemet kaptak, már heccelik a cigányokat; ahol csak lehet, elindultak a vonulgatások, tüntetések pro és kontra. Persze a szakavatott jogvédők pont a cigányokkal, az ő sorsukkal nem foglalkoznak. Bemennek a telepekre, az iskolákba, visznek csokit, ajándékot, egy kis pénzt esetleg, és elmantrázzák nekik, hogy mik a jogaik, meg hogy ne engedjék magukat elnyomni a többség által. Szóval megy a menetrendszerű provokálás. Az Amnestyt, a TASZ-t és György Pétert azonban az már a legkevésbé sem zavarja, hogy épp ezzel a hergeléssel dobják le a »bombákat« a falvakra, településekre és talán az együttélés legérzékenyebb gócpontjaira: az iskolákra.

Egy 14 éves cigány gyerek, akinek egyébként fogalma sincs arról, hogy mi a diszkrimináció, meg nem is érdekli, mert együtt lóg a suliban és azon kívül is a hasonlóan hátrányos helyzetű, szegény magyar társával, bejön az osztályterembe, megáll a tanárral szemben és közli, hogy neki jogai vannak. Egyébként is őt elnyomják a magyarok, úgyhogy tessék szíves lenni őt békén hagyni, nem számon kérni, mert nehéz a sorsa és neki egyébként is jogai vannak. Aztán Robika – merthogy megtörtént esetről van szó – elfordul, hamiskásan rákacsint a padtársára és röhög a markába. Elkezdődik az óra és kiderül, hogy történetesen Robikánál nemhogy tankönyv, de még táska sincs. Robikán atléta van és fuksz, továbbá egy kissé zavaros a tekintete. A Tanár mindezt szóvá teszi – ha még meri –, amire jön a gyors replika:

    »Most azé mer cigány vagyok, azé tetszik ezt velem«?”