Megrendülő világviszonyok

„Amerikától Magyarországig megjelent egy csoport, amely helyénvalónak tartaná a népakarat akár erőszakkal történő felülírását is. De ha arra nincs esély, vagy legalábbis túl veszélyes, jöhet a »trükközés«. Még nem biztos, hogy győzni tudnak a szemfényvesztők, de dolgoznak gőzerővel. S mi el sem hisszük igazán, hogy ez megtörténhet. Megint. Még nem hisszük, hogy a trükkök százai összeállnak egy ideoló­giává, egy mozgalommá, egy akarattá. Még Gyurcsány elveszett szakdolgozatánál tartunk, pedig ő is fejlődik. És dolgozik keményen. Folytatódik a sok rémes akarnok révén a permanens forradalom. Aktivista, népnevelő, instruktor, magamutogató, tagadó, ok nélkül – s néhány okkal – lázadó, amennyi kell, mindig lesz.

A választásra épülő demokrácia már eddig is nagy kihívással nézett szembe. Ilyen a választók félrevezetése. Ez sokszor elég, de utána jönnek mások, s a meglepett latrok leesett állal panaszkodnak: ekkorát hazudni! Hát ez kétszer akkorát hazudott, mint én! Ma ott tartunk, hogy a hazugságlicit kikezdi magát a politikát. A közéletet. A kulturális életet is. Lelepleződik százszor, de még mindig meg lehet belőle élni. Lehangoló folyamat ez, de egyben csábító is. Besétálni ebbe az utcába. Én nem javasolnám, mert bízom ebben a népben. Bízom a választóban. Bízom a népakaratban. A manipuláció veszélyes és hatékony. De a tudatos, szisztematikus munka eredményei erősebbek. Szemet, értelmet, felleget nyitogató távlatot mutatnak. Erre is van fogékonyság.

Nem is ezzel van a legnagyobb baj. Inkább azzal, hogy akiket a nép néha léhán, könnyelműen felemel, azok hamar elfelejtik, mit ígértek. Ők pontosan tudják – naná, hogy tudják –, milyen trükkökkel jutottak mandátumhoz, és nagy ívben tesznek a népre. Az újabb trükkökre koncentrálnak, hogy a pénz és a dicséret megérkezzen. Ez a mai választási demokrácia nagy megrendülésének oka a világban. Nem most szembesülünk ezzel, bőven voltak már előzményei. Azokat valahogyan tudomásul vettük. Ezek a trükközők már rég azoknak a markában vannak, akik ideológiává, egységes mozgalommá gyúrnák össze a világ lelki földönfutóit. Az önjelölt demokratákat, az összezárt nyíltság, a felesleges másság rég nem finom bajnokait, a klímasérülteket, menekülteket, a még mindig a nácikkal hadakozókat, az internacionalistákat, globalistákat, ki tudja még kiket. Nincs meg még az egységes elnevezés. Keresik. Kellene is már. Az egyik csak kikotyogta, hogy se fehér, se heteroszexuális, se keresztény, de leginkább »nacionalista«, azaz nemzetben gondolkodó ne legyen. Csak egy gond van, hogy errefelé döntő többségében pont ilyen – trendi – »populáció« él. Még Budapesten, Prágában, Varsóban és Rómában is.”