„Gondolatai, nem vitás, tényleg ellentétesek az SPD vezetés jelenlegi főáramának politikájával. Több mint kérdéses azonban, vajon ők-e ma Németországban a szociáldemokrácia? Úgy értem, értékrendjüket, nem pedig formális pozícióikat, funkcióikat tekintve.
Sarrazin 1973 óta tagja az SPD-nek. Németországban ebben az évben – az olajválság nyomán bekövetkezett gazdasági visszaesés miatt – leállították a külföldi vendégmunkások fogadását, bevándorlásra pedig csupán – és nem tömegesen – családegyesítéssel volt lehetőség. (Figyeljünk a terminológiára: akkor még »vendégmunkásokról« volt szó, ami értelemszerűen eleve átmeneti tartózkodást jelent.) Ezt követően – lévén, hogy a németeknek sem jutott elég munkahely – Willy Brandt, Helmut Schmidt (és Helmut Kohl) kormányai, igyekeztek a már az országban lévő vendégmunkásokat is rávenni, hogy térjenek haza.
Nemigen sikerült nekik.
Ehelyütt nem célom még csak vázolni sem a német befogadás-politika közel ötven esztendős módosulásait, de tény, hogy a bevándorlás kritikai szemlélete nem volt idegen a német szocdemek egykori nagy generációjától. Helmut Schmidt magyarul is olvasható 2008-ban közreadott »Nyugállományban« című könyvében egyenesen az iszlám világból érkező tömeges bevándorlás kockázataira figyelmeztet, vagyis e tekintetben közelebb áll Sarrazinhoz, mint mondjuk a mai mainstreamből… vajon kihez is? (A mai SPD vezetőket nem igazán könnyű megjegyezni.)
Lehet persze, hogy kizárják Sarrazint, csak azt ne higgyük, hogy maga a szociáldemokrácia zárta ki.”