A pusztító nacionalizmus újbóli felemelkedése az egész világban megfigyelhető.
„A földön fájdalomtól fetrengő sérültek, arcukon rémültség. Nemzetük himnuszát éneklik. A dal máskor talán vigasszal és megnyugvással tölti el őket; felidézi bennük a haza és az összetartozás nemes eszményét. A hatás most éppen ellenkező: a nemzetet romboló széthúzásra és kirekesztésre emlékeztet. A sérültek ugyanis nem saját akaratukból éneklik a himnuszt, hanem a föléjük tornyosuló rohamrendőrök kényszerítik erre őket. Az egészből egyszerre árad a szadizmus és a banalitás. Egészséges lélekkel nehezen érthető, miért lelték örömüket ebben az egyenruhások. A jelenet Indiában játszódott le, Delhi szövetségi területén, ahol az elmúlt napokban évtizedek óta nem tapasztalt, vallási alapú erőszak tombolt.
Szélsőséges hindu bandák támadták a muszlim többségű negyedek lakóira, lincseltek, rongáltak és gyújtogattak. Az indulatokat lángra lobbantó szikra ugyanaz a pusztító nacionalizmus, amely a múlt században felemésztette Európát. A sokszínű Indiát a szélsőségesek hindu állammá akarják változtatni, vagyis vallási alapon akarják meghatározni, hogy ki a nemzet része. Elsődlegesen a legnépesebb kisebbséggel, a muszlimokkal kell leszámolniuk, majd sorra kerülhetnek a keresztények, a szikhek és a buddhisták is. A kormányzó Indiai Néppárt pedig alig burkoltan asszisztál ehhez.
A pusztító nacionalizmus újbóli felemelkedése az egész világban megfigyelhető. Szélsőségesek meg akarják mondani, hogy ki lehet és ki nem lehet a honfitársuk az alapján, hogy mennyi pigment borítja bőrüket, hogyan imádkoznak, hogyan gondolkodnak, vagy hogyan szeretnek. Mi, akiket e trend rémülettel tölt el, legfeljebb átmeneti vigaszt lelhetünk Himnuszunk soraiban, ami sajnos egyre több kisebbség tapasztalatait írja le: »Bújt az üldözött s felé / Kard nyúl barlangjában, / Szerte nézett, s nem lelé / Honját a hazában.«”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
