„Azt kell mondanom, hogy ezen a washingtoni úton feltűnt, hogy az elnöki hivatal iránti tisztelet nem annyira gyakori, még itt, az Egyesült Államokban sem.
Ez hiba, ha fogalmazhatok így, mert ő nem csak a maguk elnöke. A szabad világ vezetőjeként – mert az elnök Amerika erejéből és jóindulatából következően elkerülhetetlenül az – bizonyos értelemben ő mindenki elnöke, és a világnak legalább annyira fontos az ő sikere, mint Amerikának.
Ha az elnök erős, Amerika is erős. És ha Amerika erős, Ausztrália is erősebb, Britannia is erősebb, Kanada is erősebb, és a szabad világ minden országa erősebb.
Ezért követi sok ember az Egyesült Államokon kívülről az elnökök tündöklését és bukásait majdnem olyan közelről, mintha mi magunk is ennek a nagyszerű köztársaságnak lennénk a polgárai.
Sokak nagy meglepetésére – tekintve a Donald Trump elnök megválasztását övező aggodalmat –, és igen, valamennyire az én meglepetésemre is – tekintve, hogy Trump úr nézetem szerint már-már egyedülállóan rosszul kvalifikált volt egy ilyen hivatalhoz – azt gondolom, hogy eddig elég sikeres volt: a stílusa néha csikorgós, de mindeddig egy nagyon jó elnök volt.
Talán csak a Trump okozta működési zavar uralkodott el, de évek óta most van az első olyan időszak, amikor a központi narratíva nem Amerika bukásáról szól.”