„A koronavírus látszólag megállíthatatlan terjedése nyomán egyre több európai kezd köhögni és tüsszögni. De az EU apparátcsikjainak ez a betegség egy nagyon másfajta fejfájást is okozhat.
A koronavírus nem csak a közegészséget fenyegeti, hanem a személyek EU-n belüli szabad áramlásának alapjait, és a schengeni övezetet, ami – legalábbis elméletileg – lehetővé teszi a határtalan utazást a tagállamok között.
De az egyre csak mélyülő válság elkerülhetetlenné teszi, hogy újra bevezessék a határellenőrzéseket. Ha, mondjuk, az olaszországi járvány méretében és fertőzőségében a vuhanihoz kezdene hasonlítani, a szomszédos országok nem ülhetnének nyugton, és nem hagyhatnák, hogy a megfertőzött területekről érkező emberek kedvük szerint járjanak-keljenek.
Még ha nem is kellene teljesen lezárni a határokat, akkor is megkérdőjelezhetetlenül létezne egy parancs arra, hogy különböző ellenőrzésekkel kiszűrjék azokat, akik az érintett területekről érkeznek, vagy a fertőzés jeleit mutatják. Ennek valószínűleg közegészségügyi okai lennének, a nyilvánosság nyomása pedig elkerülhetetlenül arra sarkallná a kormányokat, hogy cselekedjenek.
Ha ez egy egyszeri kivételes alkalom lenne, az EU azt mondaná: ez egy időszakos szükségszerűség egy különleges vészhelyzet miatt.
De az utóbbi években Schengen lassú halálát figyelhettük meg. Ami egykor a szabad mozgás koronaéke volt, az ma már csak elmélet. 2015 óta hat EU-tagállam – köztük Németország és Franciaország – is újra ellenőrzéseket végez a határon, így reagálva az európai migránsválságra. Miközben az EU azt állítja, hogy a szabályozás lehetővé teszi a határellenőrzéseket, a tények azt mutatják, hogy ezek a korlátozások már jóval túllépik a korábbiak kereteit, amik egyébként is rövid életűek voltak.”