„Vagyis az eddigi kommunikáció alapján könnyen elképzelhető, hogy a nők elleni erőszak kérdéséből is migrációs kérdést csinál a kormányzati kommunikáció, mivel a szélsőjobboldalnak kedvelt témája, hogy a fehér európai nőknek valójában a színesbőrű emberektől kell rettegniük. Miközben az erőszakot, bántalmazást, zaklatást általában az áldozathoz közel álló személy követi el, ahogy azt a fenti példákból is láthattuk. Ehhez kapcsolódóan sajnos a videóban nincs szó a társadalmunk működését alapvetően meghatározó nemi egyenlőtlenségekről, ami a megelőzni kívánt erőszakos cselekmények kiváltó oka. Nem egy-egy elszigetelt ember megbomlott elméje okozza a tragédiákat, hanem a rendszer, melyben egy férfi többet ér egy nőnél.
Nincs szó a videóban a macsó kultúráról, a nők tárgyiasításáról, a férfiakban élő jogosultságtudatról, az alá-fölé rendeltségi viszonyokról, a nőkről kialakult és a kormányzat által egyébként aktívan alakított képről, miszerint a nő a férfi tartozéka, akinek feladata, hogy elég gyereket szüljön és finomakat főzzön.
Márpedig a kormányzati kommunikáció épp, hogy ezt sulykolja az imázsfilmekkel, a megboldogult családok évével és a tradicionális családmodellel, melyben az apa a családfő, és a férfi és női princípiumok egyértelmű hierarchia-rendszerbe rendezik a feleket.
Hiába van akármennyi női miniszter, államtitkár és helyettes államtitkár, míg nincs kezdeményezés a kormányzat részéről arra, hogy a rendszerszintű egyenlőtlenségeket és elnyomást igyekezzen csökkenteni, addig pedig a szimptómák kezelése a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb félmegoldás.”