Vár állott, most kőhalom

„A legcombosabb ízléspreferencia-módosulás ugyanakkor a néppárt által európainak elismert kulturális talapzatot érinti. A néppárt 2012-ben ugyanis »rájött«, hogy nem csak a zsidó-keresztyén hagyomány, a római-görög örökség, illetve a szekuláris humanizmus jellemző ránk, európaiakra: »a sokféleség magában foglalja a zsidó valláson és a keresztyénségen kívül más vallások elfogadását is, így például az iszlámét« – akiknek természetesen joguk van »saját elveik alapján szervezni közösségeiket«.

1951-ben Konrad Adenauer még úgy fogalmazott: »azért kell az európai integráció útjára lépnünk, hogy megmentsük a nyugati kultúrát és a keresztyén Európát«. Nem tudni, van-e, lehet-e még visszaút a hivatalos néppárt számára, haza tud-e találni, ahogy próbálkozott egyszer már a 80-as évek végén. Ahogy a közelmúlt különböző EP- és kongresszusi szavazásai vagy a »három (khm…) bölcs« jelentése körüli huzavona mutatják, a néppárt sem egységes.

A hangadó Benelux, skandináv tagpártok, valamint a németek egy része árulással vádolja a Fideszt (kérdés, hogy az »igazi árulók elárulása« nem éppen visszatérést ­jelent-e az eredeti alapokhoz?), mások, a spanyolok, franciák, olaszok, közép-európaiak és a németek egy része kiáll a magyar kormánypárt mellett, érezve, hogy valójában a Fidesz a néppárt élő lelkiismerete. (Beszédes adalék, hogy valamennyi, a Fidesz kizárása mellett érvelő »keresztyéndemokrata« pártnak van hivatalos LMBT-tagozata.)

»Ha felhígítja saját értékeit, onnantól fogva az Európai Néppárt nem lesz több, mint puszta hatalmi eszköz, lélek és jövő nélkül« – figyelmeztet feltartott mutatóujjal a »hazatalálós« ’92-es alapprogram, mintha szerzői megérezték volna a közelgő veszélyt. Ha sikerülne a hazatalálás, bizonyosan az lenne a legjobb mind az EPP-nek, mind a Fidesznek. Ha nem, a néppárt számára az a vég, míg a Fidesz számára pusztán valami újnak a kezdete lenne.