Mi nemcsak beszélünk, hanem cselekszünk is

„Tudatos döntés volt, hogy eddig nem szólalt meg Gyöngyöspata ügyé­ben?

Igen. Huszonöt éve bombázom javaslatokkal az otthoni és uniós intézményeket a romák és a szegények érdekében. Aki ismeri a munkásságomat, olvasta az európai uniós jelentésemet, az elmúlt húsz év nyilatkozatait, romaügyi javaslataimat, az tudja: zászlóvivője vagyok az ügynek. Tapasztatból tudom, hogy amikor politikai hangulatkeltésre használják a romákat, abban a szakpolitika nem hallatszik. Senki nem foglalkozik az eddig elért eredményekkel. Nem kellenek olyan hangadók, akik azért utaznak Gyöngyöspatára, hogy ott látványosan elsírják magukat. Ugyanezen civil szervezetek a baloldali kormányok idején egy szót sem szóltak. Egy civil szervezet csak akkor avatkozzon bele a romák érdekképviseletébe, ha ahhoz érdemben hozzá tud adni valamit.

Hangsúlyozom, én nem csak a Fideszre szavazó romákat képviselem. Antropológusként és aktivistaként korábban épp egy Fidesz-kritikus írással kerültem a párt közelébe. Ha a romákról van szó, hiszem, hogy ma is én vagyok a kormány egyik leghangosabb kritikusa. Az viszont elfogadhatatlan, hogy most olyanok mutogatnak a jelenlegi vezetésre, akik anno közrejátszottak a helyzet kialakulásában. Sőt többször is kormánypozíció­ban voltak, így tudtak volna a helyzeten is változtatni. Miért nem kérik számon azokat, akik az oktatásügyet irányították akkor, amikor a szegregált osztályok kialakultak? A szocialisták és a civilek többsége semmit nem szólt akkor, amikor a pszichológusok többsége a legtöbb hatéves cigány gyerekre azt mondta, hogy szellemi fogyatékos. Elnézték, hogy tömegesen ülnek a kisegítő iskolákban. Akkor mindenki csendben volt, Brüsszelben pedig nem volt hetes cikkelyes eljárás sem. Emlékszem, hogy milyen várakozással néztünk a baloldali kormányok idején az akkor megválasztott deszegregációs romabiztos munkája elé, és mekkora csalódás volt a munkája eredménytelensége.

Ehhez képest miben látja a Fidesz-kormány eredményeit?

Elsőként 2010-ben tudtunk reformokat indítani a bölcsődei és a kötelező óvodai beíratással, továbbá a családi napközik, biztos kezdet gyerekházak, a nyírteleki kedvesház mintájára kialakított integrálóprogramok, a dajkaprogram, a tanodaprogram, az ingyenes étkeztetés, az ingyenes tankönyvprogramok bevezetésével. A családi pótlékot a munkához kötötte a Fidesz-kormány, jóformán megszüntette az iskolai hiányzásokat. A Novák Katalin vezette államtitkárság elindította a nagycsaládosokat támogató kezdeményezéseket. A kormány a szakképzés megreformálásával és a korai gyermekfejlesztés beindításával szeretné kompenzálni a hátrányos helyzetű gyerekeket. Roma egyetemi és szakkollégiumi programot hoztunk létre, hogy meginduljon a romaemancipáció. Ma már a kormány külön figyelmet fordít erre, ösztöndíjprogrammal támogatják a roma fiatalokat. Továbbá komplex mentálhigiénés programra is szükség van. Ahogy egy tudásorientáltabb és modern tudású szakmunkásréteg kialakítása és ezzel párhuzamosan munkahelyek megteremtése, átképzések, továbbképzések és az élethosszig tartó tanulás kialakítása még előttünk álló hosszú feladatok. Viszont folyamatosan csökken az analfabetizmus, javulnak a mutatók és végre nem csak PR a romaügy.

Azt mondja, hogy a gyöngyöspatai vagy a Csenyétén történtek ellenére is jó az irány itthon?

Sosem mondtam, hogy tökéletes a helyzet, de az tagadhatatlan, hogy a Fidesz-kormány 2010 óta eredményesen keresi a válaszokat ezekre a kérdésekre. Mi felismertük, mekkora probléma a szegregáció. Tíz év alatt felépítettünk valamit, amit most le akarnak dönteni. Roma szakembereket vettünk fel a közigazgatásba, megpróbáltuk a roma civil szervezeteket a döntéshozók közelébe juttatni. Megteremtjük azokat a pontokat, ahol a romák visszakapcsolódhatnak a társadalomba. Ma már több helyen van szegénytelepről érkezett politikus vagy vezető. Olyan példaképek kellenek, akik helyi tudásukkal hozzájárulnak egy közösség fejlődéséhez. Mindegy hogy melyik oldalról jön ez a jó gyakorlat.

Részben saját forrásból, részben kormányzati segítséggel több programot kísérleteztünk ki, és látható, hogy a gyerekeket vissza lehet integrálni. Az oktatásban roma tanítókkal, roma segítőkkel, közös összefogással látható eredményt lehet elérni. A Tiszavasváriban működő fociakadémián arra is volt példa, hogy fiatal családos apukák ültek vissza az iskolapadba és sikeres érettségit tettek megfelelő segítségnyújtás mellett. Én azt mondom, hogy etikátlan ennyire sötét képet festeni az emlegetett esetek miatt. Igenis egész Euró­pa elindulhatna a magyar úton.”