„A ruhásszekrényében tizenhét díszdoktori oklevél lapul a szolgálataiért kapott egyéb elismerések, mint például a Presidential Medal of Freedom, a templini díszpolgári cím, és a ferences konventtől kapott »Szabadság Lámpája«, amit azért adtak neki Assisiben, mert sokat tett »a népek megbékéléséért és békés együttéléséért«.
Két »csoport« együttélése különösen a szíve csücske: a németeké és a zsidóké. Ezért megkapta a Németországi Zsidók Központi Tanácsának Leo Baeck-díját, a hasonló nevű New York-i intézet Leo Baeck-érmét, a berlini Zsidómúzeum Megértésért és Toleranciáért díját, a potsdami rabbikollégium Abraham Geiger-díját, a Berlini Zsidó Közösség Heinz Galinski-díját, a Zsidó Világkongresszus Herzl Tivadar-díját, nemsokára érkezik ezek mellé a Keresztény-zsidó Együttműködésért Közösség Buber-Rosenzweig-díja »az antiszemita és rasszista tendenciák elleni döntő fellépésért«.
Sok mindennel lehet vádolni a kancellárt, de azzal nem, hogy antiszemita lenne. De ki kell-e tüntetni egy politikust azért, amit nem csinál? Az egyre növekvő antiszemitizmus tekintetében a zsidók egyre inkább elveszítik a rendszer iránti bizalmukat, és az országot vezetők szárnyai alatt keresnek menedéket, ahogy ezt mindig is tették. Akinek megvan a kancellár mobilszáma, azt hiszi, semmi rossz nem történhet vele. »Merkel anyu« majd rendet tesz.”