„Nincs jobb és baloldali művészet, halljuk mostanában a »kultúrbéke« változatlanságban érdekelt követeitől. És annyira szeretnénk hinni benne, hogy mondogatjuk néha mi magunk is, bár kajánul hozzátesszük: persze, hogy nincs, csak liberális. De ne poénkodjuk el, mert nagyon komoly kérdést feszegetünk. Évtizedek óta azt érzi ugyanis a magyar társadalom fele, hogy valami, vagy valaki szembe fordította vele saját kultúráját. Elvileg ugye csak érték létezik, meg talmi, másképpen fogalmazva, igaz művészet, vagy giccs. De mit kezdjünk azzal a helyzettel, amikor sem a színházban, filmben, képzőművészetben, zenében és irodalomban, sem a szórakoztatás különféle formáiban nem találjuk az általunk értéknek tartott megnyilvánulásokat, vagy ha igen, akkor csak megalázó, lealacsonyító, röhejessé tett kontextusban.
Fölmerül ilyenkor, hogy valóban máshol húzódik az a törésvonal, amely mentén ketté szakadt Magyarország. (Minimum, ahogy Esterházy Péter mondaná, ha élne.) Hogy hol, azon érdemes egy kicsit rágódni, míg elül a balliberális ellenzék szerint bedarált színházak és az állami támogatás híján éhen pusztuló művészek halálhörgésének zaja.