Geopolitika és kereszténydemokrácia: a forrongó Közel-Kelet magyar tanulságai 

Nem teltek el eseménytelenül a 2020-as évtized első napjai a nemzetközi politika világában: Kasszem Szulejmáni célzott likvidálása az Egyesült Államok részéről felbolygatta az egyébként is feszültségekkel terhes közel-keleti régiót, a napokban megrendezésre kerülő berlini konferencia pedig Líbia jövője tekintetében lehet mérföldkő. Az USA és Irán közötti legújabb csörte a magyar miniszterelnök két héttel ezelőtti éves sajtótájékoztatóján is szóba került. A magyar álláspontra vonatkozó kérdésre válaszolva a kormányfő fontosnak tartotta kiemelni, hogy az Iránnal kapcsolatos európai álláspontot sikerüljön közelebb vinni az amerikai-izraeli irányvonalhoz.      

Az amerikai közel-keleti politika kockázatai 

Tekintettel arra, hogy az elmúlt években Magyarország milyen jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy szoros együttműködést alakítson ki a Trump-kormányzattal és Izraellel számos nemzetközi kérdésben, a miniszterelnök álláspontja korántsem okozhatott meglepetést. Az együttműködés elmélyítésének alapját az ideológiai-eszmei közelség, a nemzetállami szuverenitáson és a hagyományos nyugati értékek védelmén alapuló politika szolgáltatja, vagyis mindazok az értékek, amelyek egy autentikus kereszténydemokrata világkép jegyeit is magán viselik. A Szulejmáni-gyilkosságot övező nemzetközi konfliktus ugyanakkor a transzatlanti kapcsolatot is érintően a magyar külpolitika előtt álló számos kihívásra is rávilágít.   

A közel-keleti térségben az iraki háború, a szíriai és líbiai konfliktusok és a migrációs válság tükrében meghatározó európai és magyar érdekké vált a stabilitás régióban. Noha Szulejmáni kiiktatása egyelőre úgy tűnik, nem vezet jelentősebb eszkalációhoz Washington és Teherán között, és a volt iráni tábornok maga is jelentős mértékben felelős volt Irán térséget destabilizáló tevékenységében, az egyoldalú amerikai katonai akció jelentős kockázatokat hordoz magában a térség destabilizálódását illetően, nem utolsósorban Irak működőképessége és az Iszlám Állam elleni koalíció működése szempontjából. Ha a mostani konfliktus nem is vezet el az amerikai és nemzetközi erők Irakból való távozásához, tevékenységük jóval nehezebbé válik a Szulejmáni elleni akciót követő új iraki politika helyzetben. 

Az egyoldalú amerikai katonai lépéseknek a Közel-Keleten gyakran megvan az a sajnálatos természetük, hogy az USA-hoz képest Európa számára jelentenek nagyobb közvetlen biztonsági kockázatot. Amint a 2015. évi migrációs válság és a nyugat-európai dzsihadista terrorhullám megmutatta, Európa és Magyarország biztonságára jóval közvetlenebb hatással vannak az Irakban, Szíriában és Líbiában végbemenő folyamatok, mint az Egyesült Államokra. Washington, túl a párját ritkító a katonai képességein, éppen azért is hajlamos gyakran az erő alkalmazásához folyamodni, mert jóval kevésbé sebezhető, mint például az európai országok. 

Az Európa stratégiai cselekvőképességének növelése iráni igényt - ami a stratégiai autonómiája és európai haderőről szóló vitákban ölt testet- nem utolsósorban az Egyesült Államok elmúlt harminc évben tapasztalt, gyakran rendkívül hibás és Európa számára rendkívüli kockázatokat rejtő külpolitikája hívta életre. Az érdekütközést olykor az amerikai katonai beavatkozás (Irak 2003), máskor éppen az attól való visszalépés (Szíriai kivonulás 2019) okozta. A lényegi szempont transzatlanti relációban az, hogy Európa mennyire ki van szolgáltatva az Egyesült Államok politikájának, és nem képes önállóan hitelesen fellépni a biztonságát alapvetően meghatározó nemzetközi kérdésekben, még a közvetlen szomszédságában sem. 

Az európai védelempolitika és a NATO összhangja 

Magyarország azon felismerése és törekvése, hogy az Európa katonai erejét meg kell erősíteni nemzetállami szinten és az európai államokkal közösen üdvözlendő a fenti geopolitikai realitások függvényében. Ezzel összefüggésben a Németországhoz és Franciaországhoz fűződő biztonságpolitikai és védelmi kapcsolatok megerősítése – részben a fegyverbeszerzések révén – növelheti Magyarország politikai súlyát az euroatlanti politikai térben. Másfelől Magyarországnak az is érdeke, hogy ezek az erőfeszítések végső soron a NATO kohéziójához és erejéhez is hozzájáruljanak.  

Magyarország és Európa biztonsága szempontjából, különös tekintettel a kollektív védelmet és a hagyományos katonai fenyegetéseket illetően, ugyanis továbbra is nélkülözhetetlen az USA európai jelenléte a NATO-n keresztül. A magyar politika tehát akkor jár el bölcsen, ha hosszú távon készül arra az eshetőségre, hogy az USA és Európa geopolitikai prioritásai egyre inkább eltérnek majd egymástól, mint a korábbiakban, ám semmi esetre sem gyorsítja ezt a folyamatot tartalom nélküli nyilatkozatokkal vagy fedezet nélküli kezdeményezésekkel. 

Kereszténydemokrácia az euroatlanti térben 

A geopolitikai tényezőkön túl ráadásul van egy további meghatározó szempont, amely miatt olyan lényeges a transzatlanti kapcsolat és az Egyesült Államok globális szerepe a Magyarország kormányrúdját vezető politikai közösség számára. Jelen sorok szerzője a napokban egy konferencián vett részt Varsóban, ahol visegrádi országokból érkezett civil szakértők és kormányzati tisztviselők cseréltek eszmét Európa jövőbeni globális szerepéről és a segélyezési politika lehetséges irányairól. A tanácskozáson a fenti kérdéskörben mindössze egy személy részéről merült fel a keresztény értékek képviselete, mint lényeges szempont a nemzetközi segítségnyújtás keretében, mindez visegrádi körben, amelyre Európán belül a hagyományos európai értékek védelmezőiként szokás hivatkozni. 

A kormányon lévő politikai erő a kereszténydemokrata politikai hitvallása jegyében egyre jelentősebb hangsúlyt kíván adni külpolitikájában is a világképéből következő értékek képviseletére és védelmére. Ebben a tekintetben nem csupán az üldözött keresztények védelmére érdemes gondolni, hanem az európai politikai térben a Fidesz jövőbeni helyét meghatározó vitákra is. E helyütt a jogállamisággal kapcsolatos viták helyett elsősorban azokra kérdésekre érdemes utalni, amelyek a keresztény értékrendből közvetlenül következnek, mint a családpolitika, az identitás politika, a migrációs politika, vagy a keresztény értékrend közéleti szerepe. Mindazok a kérdéskörök, amelyek a nyugati keresztény civilizáció távlati jövőjét alapvetően fogják meghatározni. 

Európa politikai térképét vizsgálva pedig nem kérdés, hogy továbbra is leginkább a közép-európai térség lesz a valódi kereszténydemokrata gondolatkör bázisa, ugyanakkor az említett tanácskozás példája is mutatja ennek korlátait. Ha valahol szövetségeseket lehet találni a kereszténydemokrácia ügye mellé, az továbbra is az Egyesült Államok. Mutatja ezt a Magyarországon már két ízben nagy sikerrel megrendezett konferencia az üldözött keresztények megsegítéséről, ahol a külföldi szervezetek igen jelentős része az Egyesült Államokból érkezett. 

A kereszténydemokrata gondolatkör nemzetközi szinten történő megerősítéséhez és védelméhez megkerülhetetlen az Egyesült Államok szerepe, függetlenül attól, hogy az Egyesült Államokban vagy éppen Magyarországon ki van éppen kormányon. A kormányzati szerep a felelősség mellett értelemszerűen hatalmas lehetőségeket is rejt magában, ám a feladat ugyanúgy érvényben van kormányzati szerep nélkül is, és az egyházak, civil szervezetek aktív közéleti részvételére a korszellem növekvő kihívásait tekintve csak egyre inkább szükség lesz. Ez utóbbiakat tekintve pedig az Egyesült Államok még mindig a nyugati keresztény gondolatkör meghatározó bástyája és erőforrása.     

Reálpolitikai cselekvés és kereszténydemokrácia összhangja

Hasonlóképpen, ahogyan a biztonságpolitikai és a gazdasági kérdéseket gyakran érdekünkben áll egymástól külön kezelni, sokszor célszerű a geopolitika és a tág értelemben vett társadalompolitika nemzetközi vonatkozásait (migráció, segélyezési politika) szintén elválasztva kezelni. Ugyanakkor szembe kell nézni azzal, hogy ezek a kérdéskörök egyre több nemzetközi kihívásban összeérnek, ahogy az afrikai és közel-keleti térségben képviselt migrációs politika, a keresztényüldözéssel szembeni fellépés, vagy a közel-keleti konfliktusokban való állásfoglalásokban tapasztalhatjuk. Magyarországnak ebben a kontextusban is érdekében áll az Egyesült Államokkal való szoros együttműködés fenntartása a tágabb közel-keleti térségben, és a transzatlanti törésvonalak enyhítése a régiót érintő kérdésekben. 

A geopolitikai kényszerek és az európai pártpolitikai szempontok és a kereszténydemokrácia értékeinek képviseletét reálpolitikai lehetőségek talaján állva párhuzamosan, kellő rugalmassággal kell kezelnie egy Magyarország méretű ország politikai erejének. A külpolitikai kihívásokat illetően Európa stratégiai cselekvőképességének erősítését, Európa érdekeinek határozottabb megjelenítését Európa déli perifériáján. Ezt igényli Magyarország és a magyar emberek biztonságához fűződő elsődleges kormányzati felelősség. Mindeközben építeni és ápolni szükséges azokat a kapcsolatokat és kezdeményezéseket európai és transzatlanti keretekben egyaránt, amelyek a kereszténydemokrácia értékeinek megjelenítését és védelmét segítik elő a nemzetközi térben. Amerika vitalitására, kezdeményezőkészségére, elkötelezettségére égető szükség van a kereszténydemokrácia ügyének védelméért folytatott szellemi küzdelemben.