Farkasok közt

„Az elmúlt napokban elöntötték a világot a fogadalmak meg a jókívánságok. Boldog-boldogtalan kívánt a másiknak mindenfélét, még talán békét is ebben a békétlen világban, és fogadkozott, hogy ezentúl minden másként lesz. Szép dolog az ilyesmi, de vannak olyan helyzetek, amikor a fogadkozás csupán eső után köpönyeg, a történteket már nem lehet meg nem történtté tenni. Sem a családban, sem a világban.

Elharapózott közöttünk az erőszak. Az év utolsó heteiben borzalmas családi tragédiák híre járta be a sajtót. A börtönből éppen csak kiszabadult családapa, aki néhány éve féltékenységében baltával akarta megölni gyerekei anyját, most megtért bárányként tért vissza közénk, aztán egy elborult pillanatában megölte két gyermekét és végzett önmagával is. Láttam a fotóját annak a novemberben jól elpáholt bujáki asszonynak, akit egy katonatiszt azért vert félholtra, mert el akarta hagyni. Eltörte az orrát, szétzúzta a fejét és a testét, kitépte a haját, közben majdnem megfojtotta. A nőt megfenyegette, hogy a falán lógó szamurájkarddal fogja elvágni a torkát. A rendőrök kihallgatták, aztán elengedték, de a nyomozó azzal bátorította az asszonyt, szóljon, ha legközelebb is megtámadja. Az ország másik felében, egy kis faluban a szerelemféltés késztetett gyilkosságra valakit. Hiába szólt az az asszony is néhány nappal korábban a rendőröknek, hogy igen-igen tart az embere haragos természetétől, azok csak a vállukat vonogatták, és hazaküldték. Majd akkor szóljon, ha már vér is folyik. Erre már nem volt módja: a férfi megkereste, két kisgyerek szeme láttára megölte, a házat is rágyújtotta.

A társadalom pedig minden ilyen esetben bénán, tanácstalanul ingatja a fejét, nem értve, hogyan tudnak egyesek ilyen mélyre jutni. Mindenki a felelősöket kutatja. Könnyű bíróban, lélekbúvárban keresni a hibázót, vagy éppen a hatóság embereiben, akiknek ugyan az volna a dolguk, hogy őrizzenek és védjenek, de ezzel rendre adósak maradnak. Mert maguk sem tudják, mitévők legyenek azzal a fajta erőszakkal szemben, amely a lakások falai, a családok tagjai között szedi áldozatait. Valamiféle hamis jogtisztelet azt diktálja nekik, hogy a magánélet szférájában nincs mit keresniük. Pedig talán volna. Nem kellene megvárniuk, amíg vér folyik ki a küszöbök alatt.”