Így bontják a reptéri bádogvárost

Írta: Schneller Domonkos, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztésének végrehajtásáért felelős helyettes államtitkára

Hétfőn megkezdődött az utasok milliói által jogosan gyűlölt, a harmadik világot Magyarországon élőben bemutató „egyszerűsített beszállókapuk” (a köznyelvben „bádogváros”, „karám” névre hallgató hírhedt létesítményegyüttes) bontása a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2A Terminálon. Érdemes ízlelgetni kicsit ezt a hírt, és persze felidézni az utat, amely idáig vezetett.

képek a bontásról és az új utasmólóról – a szerző saját felvételei

Egy évvel ezelőtt sokan olvasták ferde szemmel amikor keresetlen szavakkal és erős képekkel próbáltam leírni a Ferihegyen fennálló állapotokat. Visszatekintve megmosolyogtató, hogy mosdók tisztaságáról voltam kénytelen értekezni, de ha valaki ma kimegy a repülőtérre, az elvárható szinthez lényegesen közelebbi komfortot, tisztaságot talál.

Mindez nem ment könnyen. A MALÉV 2012. február 3-án csődbe ment. A szocialista-liberális kormányzat – saját hozzá nem értő gazdaságpolitikájának hatásait legalább időlegesen ellensúlyozandó – 2005 decemberében, 464 milliárd forint költségvetési bevétel fejében külföldi kézbe adta a repülőtér üzemeltetését végző Budapest Airport Zrt. többségi tulajdonát. Számos üzleti tranzakciót követően azután mára oda jutottunk, hogy a szövevényes tulajdonosi lánc végén a Ferihegyen megtermelt nyereség kedves, idős kanadaiak boldog nyugdíjas éveit finanszírozza. 

A repülőtér a hazai hálózati légitársaság leállásával – saját állítása szerint – nehéz helyzetbe került. Jóllehet a MALÉV helyén utasforgalom szempontjából keletkezett űrt szinte azonnal betöltötték a fapados légitársaságok, ám ezek – alkupozícióban lévén – számukra kedvezőbb árakat tudtak elérni a reptér irányában.

Az „alacsonyabb árért gyengébb szolgáltatás” elv sajátos értelmezéseként a BA Zrt. első körben 2012 októberben emelt (sör)sátorvárost (sic!) a betonra, majd röpke fél év alatt, 2013 májusra felépítette azt a kies bádogvárost, amely egészen öt nappal ezelőttig rendületlenül keltette jó hírünket a világban – világbajnok úszókat, minisztereket, üzleti vezetőket, nyugdíjas turistákat, kisgyermekkel ide érkezőket felettébb demokratikusan, korra, nemre, vagyoni helyzetre tekintet nélkül egyenszilárd színvonalon szolgálva ki. Természetesen szigorúan átmeneti időre.  

Ez az átmeneti, a BA Zrt. kasszájába máskülönben mesés összegeket „csengető” időszak bizonyára még ma is tartana, ha a kormány számtalan jelzést követően nagyjából egy évvel ezelőtt nem borítja az asztalt, azaz nem kényszeríti tárgyalóasztalhoz a reptér akkori vezetése helyett a mögötte álló tulajdonosokat. Akik közül többen is ekkor, Budapestre látogatva szembesültek első ízben az itteni helytartóik menedzsment által fenntartott, a monitor előtt éves jelentéseket böngészve a maga teljességében meg nem ismerhető harmadik világbéli állapotokkal. Nagyjából egy éve, február első hetében értette meg tehát a reptér tulajdonosi köre, hogy amit eddig engedtek a menedzsmentnek, a nyers „cash-machine”-működés, és az elfogadhatatlan állapotok nem tarthatók tovább. Itt kezdődött az a tárgyalássorozat, amelynek során Fürjes Balázs vezetésével egy év munkája, havi szintű egyeztetések során sikerült talán néhány lépéssel közelebb kerülni az elfogadható állapotokhoz.

A tárgyalások során jeleztük, hogy a repülőtér és Budapest jövője szempontjából leginkább lényeges közép-hosszú távú fejlesztésekről folytatott építészeti-urbanisztikai diskurzus mellett elengedhetetlen a karám helyett egy egészen más minőségű épület (tehát nem ól, sem nem hodály, akol…) felépítése. Bár a középtávon esedékes fejlesztések megvalósulásáig ez is átmeneti lesz, de legalább lehetőséget biztosít az ideiglenesen már mintegy hat éve fennálló, emberi tartózkodásra nem alkalmas állapotok haladék nélküli felszámolására. Ez, pontosabban ennek az első fele készült el múlt szerdán, a mai nap megindult bontással pedig remélhetőleg végleg elbúcsúzhatunk a hazai repülés történetének egyik szégyenfoltjától.

Mindeközben számos fontos, de Európa más repterein járva igencsak alapvető, az utasok kényelmét növelő lépést is sikerült megvalósítani. Ilyen többek között a 2/A és a 2/B terminálokon beüzemelt 1-1 új csomagvizsgáló sor, részben ehhez kapcsolódóan pedig 80 új alkalmazott munkába állítása, aminek következtében 20%-kal növekedett a biztonsági ellenőrző pontok áteresztő-képessége. De említhetném az akadálymentes megközelítés biztosításának megteremtését: folyamatban van a 2/A terminál bejáratánál a buszos be-, illetve kiszállítás átépítése. Apró, de fontos lépések. Ilyen a SkyCourt emeleti szintjén új mosdók kiépítése, a 2018 nyarán kapkodva, nem megfelelő minőségben átadott móló, a „Pier B” sivár szürkeségének oldása, az irányjelző feliratok egységesítése és egyértelműsítése, a poggyászkocsik ingyenessé tétele, vagy épp a dohányzóterasz idén kezdődő újjáépítése. És talán legfontosabb fejleményként ilyen lépés, hogy a tulajdonosok az idők szavát megértve fokozatosan lecserélték az elmúlt évek szégyenteli állapotaiért leginkább felelős menedzsmentet is, akik immár más országok repülőterein bizonyítják hozzáértésüket. 

Indokoltak-e tehát a győzelmi jelentések? Aki először látja élőben a maga műfaján belül kifejezetten igényes, világos, hűtött-fűtött, tágas és kényelmes mosdókkal, az induló gépek utasainak 80%-a számára ülőhelyet biztosítani képes új utasmólót, az mindenképp látványos változással szembesül.

Ha viszont józanul tekintünk az elmúlt év lassan már mindenki számára érzékelhető változásaira, akkor nehéz szemet hunyni afölött, hogy a repülőtérnek – az utasforgalmi előrejelzéseket, illetve az elmaradt fejlesztéseket reálisan értékelve – négy-öt évvel ezelőtt kellett volna itt tartania.

Azt gondolom, a BA Zrt. tulajdonosai és a magyar kormány között üzemeltetési-fejlesztési kérdések mentén elmúlt évben megindult, sok vitával zajló együttműködés összességében egy jó irányba vezető út első lépéseinek tekinthető. Ha pedig a repülőtér tulajdonosai továbbra is a józan belátás és jóhiszeműség talaján tudnak maradni, akkor egy-két éven belül megindulhat a repülőtér jelentős, minőségi bővítése, és lassan ezen a téren is felzárkózunk a térség jelentős városaihoz: Varsóhoz, Prágához, Bécshez, s talán még az új zágrábi repülőtér építészeti minősége láttán sem fog kelleni szégyenkeznünk.

A mai napon bontani kezdett karám pedig remélem, rémálmainkban sem köszön vissza.