„Azt is állította Maróth akadémikus (ugyancsak az iszlám veszélyről), hogy »náluk mást jelentenek a vallási parancsok, mint nálunk a lelkiismereti kötelesség. A kötelesség az, hogy ha tanár vagyok, akkor meg kell tartanom az órámat, mert ez a feladatom. Vagy például megírom, megtanulom a leckét diákként, megmosom a kezemet étkezés előtt, mert kötelességem vigyázni az egészségemre, satöbbi – az ilyeneket nem ismerik más kultúrában«.
Ezzel szemben a tény az, hogy de bizony, ismerik. Kezet is mosnak, tanítanak és tanulnak is. Sőt érdekes módon a kínai oktatás a világ legjobbjai közé emelkedett, pedig az nem európai kultúra. De ha iszlám példa kell, a Times nemzetközi egyetemi rangsorában két török egyetem is szerepel az első 500-ban (egyetlen magyarként a Semmelweis), valamint további három a következő százban, ahová a török egyetemekkel együtt a kairói egyetem is befért (az ELTE oda már nem jutott be, csak az első 800-ba). Ja, és majd elfelejtettem, van olyan iszlám világbeli egyetem is, amely a legjobb 250 közé került: a szaúd-arábiai King Abdulaziz egyetem. Gondolom, tele kötelességet nem ismerő tanárokkal és diákokkal.