Az életkor mint politikai választóvonal

„A kulturális attitűdök eltérései igen hathatós következményekkel járnak a nemzedékek közötti kapcsolatokra nézve. A brit kulturális elit, amely hegemón befolyást gyakorol a fiatalokra, szüntelenül azt sugallja nekik, hogy az önző idősebbek kijátsszák őket. Minduntalan azzal traktálják a fiatalokat, hogy jövőjük alighanem sokkal bizonytalanabb és rosszabb lesz az előző generációk életénél. A felnőttek szüntelen becsmérlése olyan légkört teremtett, amelyben immár elfogadhatónak számít megvetéssel illetni az időseket.

Az idősekről azt a sztereotípiát sikerült kialakítani, hogy maradiak és tudatlanok. Azt a szerepet osztották rájuk, hogy szűklátókörű, bigott nemzedék ők, amely ósdi előítéletekhez ragaszkodik. Magatartásuk pozitív ellenpéldájaként szerepel viszont a fiatalok felvilágosult, kozmopolita és másokkal törődő világszemlélete. Ez a pozitív fiatalságkép bontakozik ki a Cultural Backlash (Kulturális ellencsapás) szerzőinek leírásából, akik váltig hangoztatják, hogy a felvilágosult és szociálliberális értékek egyre több követőre találnak a fiatalok között. E fiatalok pedig állítólag már ássák is az idősebbek csúnya, tekintélyelvű, idegengyűlölő politikájának sírját. Kommentátorok egész sora hisz a jelek szerint abban, hogy a fiatalok magatartása nagy horderejű lázadás az idősebb nemzedékek értékei ellen. Az ilyen tartalmú kommentárok gyakran azt állítják, hogy a fiatalok a közelmúltban politikailag egyre elkötelezettebbek, tudatosabbak, sőt, radikálisabbak lettek. Csakhogy a fiatalság választói magatartását nem annyira a radikalizmus jellemzi, mint inkább a politikai konformizmus. Politikai nézeteiket nagymértékben befolyásolták azok az értékek és attitűdök, amelyeket a domináns kulturális intézmények – a média, az iskola és az egyetemek – révén szívtak magukba. A mai szocializációs mintában a család szerepe másodlagossá, kiegészítő jellegűvé vált. Annak folytán pedig, hogy a szocializáció folyamata a családból az iskolák és az egyetemek felé tolódott el, a generációk közötti kapcsolatokban erősödött az elidegenedés.

Az iskolai tananyag kifejezetten azt célozza, hogy a gyermekek eltávolodjanak családjuk és közösségeik hagyományos értékeitől. Az iskolák gondosan rendőrködnek a növendékek attitűdjei felett, és arra biztatják őket, hogy a legfrissebb kozmopolita és terapeutikus divatot kövessék, például a sokszínűséget, a nemi fluiditást, az elfogadást, a fenntarthatóságot és a hagyományellenességet.”