„Ahogy az várható volt. A miniszterelnök úr minap tartott nemzetközi évnyitó sajtótájékoztatója után jócskán fodrozódni kezdtek az indulatok. Persze az ellentétes politikai oldalak képviselői és szimpatizánsai a szokásos leosztásban reagáltak arra, amit a kormányfő mondott. Egyfelől megtudhattuk, hogy a miniszterelnök úr bölcsessége és főként bátorsága minden képzeletet felülmúl, hiszen ő megtörve a tabukat és a pc zsarnokságát ki merte mondani az igazságot. Szinte a néplélek avatott búváraként érzett rá arra, hogy mit gondolnak a zemberek, és ő tulajdonképpen hangot adott a nép kozmetikázatlan véleményének. Az ellenoldal szerint a miniszterelnök kijelentéseivel – nem először – megingatta a jogrendet, a törvények fölé helyezte magát, és valójában jogellenes magatartásra biztatott, a mondandója meg nettó uszítás.
Kétségkívül igaz, hogy a miniszterelnök úr elég lendületesen megsorozta az igazságszolgáltatást, bevitt egy-két lengőt nemzetközi szinten is.
Azt tegyük mindjárt hozzá, van olyan, a sajtótájékoztatón szóba került ügy, a győri gyerekgyilkosé, amelyben a kormányfő gondolatait és megoldási javaslatát csak osztani lehet.
(...)
Azt nem először látjuk, ha a hatalomnak tetszik egy bírósági ítélet, akkor heurékázik, ha meg nem, akkor olyan demagóg szólamokba kezd, hogy a néhai Torgyán doktor csak hüledezne.
(...)
Igen, tudjuk, a népcsoport egyedei olykor alapot szolgáltatnak az előítéletekre, mert nem tartják be a normákat, magatartásukkal bomlasztják a közösséget, nehéz velük együtt élni. De nem éppen az volna akkor a feladat, hogy a megoldás felé vezető utat keressük, ahelyett hogy bűnbakot képzünk?”