A menekültválság egyetlen megoldása

„A globális tőke áramlásával kapcsolatban a menekülteket a felesleges emberiesség, a többletérték tükörképének állapotába helyezik, és semmiféle humanitárius segítség vagy nyitottság nem képes felszámolni ezt a feszültséget – ahhoz a teljes nemzetközi építmény átstrukturálására volna szükség. A szokásos baloldali válasz erre úgy hangzik: De hát a »dolgozzunk azon, hogy megváltoztassuk a körülményeket azokban az országokban, ahonnan a bevándorlók jönnek, hogy ne jöjjenek ide« nem egy (nem valami) finom kifogás arra, hogy a menekültek ideáramlását megakadályozzuk? 

Az erre adandó válasz világos: a »szívünk megnyitása« a menekülők felé egy (nem valami) finom módja annak, hogy ne csináljunk semmit a globális rendszer megváltoztatásáért, amit ez előidéz... A megoldás tehát egyszerű: nézd meg, mit csinálnak – tényleg azt csinálják? A humanizmus hibája ugyanaz, mint a mélyökológia által képviselt antopocentrizmus elutasításáé: képmutatás rejtőzik mögötte. 

A sok beszéd az ember által a Földre jelentett veszélyről valójában arra fut ki, hogy a saját sorsunk miatt aggódunk. A Földnek ez igazából mindegy: mégha ki is irtjuk rajta az életet, az csak egy – és nem is a legnagyobb – katasztrófa lesz, amit átélt. Amikor a környezet miatt aggódunk, valójában csak a saját, közvetlen környezetünkért tesszük azt, mert egy jó és biztonságos saját életet akarunk. 

Ennek a felfogásnak a hibája ugyanaz, mint a fehér anti-eurocentrikus liberálisoké, akik erőszakosan elutasítják saját kulturális identitásukat, miközben másokat ennek a megtartására szólítanak fel, és akik az egyetemesség az egyetemesség igényét maguknak vindikálják – a mélyökológia, az állat-, növény-, és élettérjogok támogatói továbbra is az összes létező lény képviselőiként, univerzálisan lépnek fel –, de az állatoknak és növényeknek nincsen fogalmuk mások érdekeiről, ők csak élnek, és a túlélésért küzdenek.”