III. Elszámoltathatóság: A fenti tendenciák itt is érvényesek nagyjából, viszont fontos látni, hogy 2006-2007-ben csúcsosodott ki hazánkban az elszámoltathatóság. Valószínűleg arra szeretne utalni ezzel a diagram, hogy rengeteg békés tüntetőt alaposan elszámoltattak a jogállam felfegyverkezett, azonosítószám nélküli símaszkos őreivel szemben elkövetett atrocitások miatt. Szép.
IV. A szabályozás minősége: Szintén csökken, de láthatjuk, hogy reneszánszát a professzionalista szoci törvényalkotás és a költségvetési törvénnyekkel benyújtott lappangó módosítók időszakában élte. Ezt mondjuk tudhattuk, diagram sem kell hozzá.
V. Az állam hatékonysága: Ezt sajnos nem tudja értelmezni a képzetlen szerző, az viszont biztos, hogy folyamatosan csökken, továbbá az is biztos, hogy 2006-ban volt a csúcson. Talán ez is pont 2006 őszén - így talán mégis értelmezhető az állam »hatékonysága«.
VI. Politikai stabilitás: Ez a faktor talán a legérdekesebb, hiszen egyrészt láthatjuk, hogy 2006-2007-ben milyen stabilak voltunk, valamint elmerenghetünk a 2010-es hegycsúcson is - ekkor ugyanis egy napra, a fülkeforradalom napjára megugrott stabilitásunk, azonban pár napon belül ugyanúgy visszahullott a mélybe, majd az így létrejött politikai instabilitás okozott még két egymást követő kétharmadot a Fidesznek. Nehezen érthető benne a logika, aki pedig nem érti, az inkább csak higgye el, ez ugyanis A Kormányindikátor, a Világbank Kormányindikátora, a Megbízható Forrás és a Hiteles Elemzés.
Nehéz felfogni ésszel mindezek alapján, hogy 2010-ben miért döntött úgy egy egész ország, hogy elege van a jogállamiságból, elege van az átláthatóságból és az elszámoltathatóságból, utálja már a minőségi szabályozást és a hideg rázza a korrupció túlzott kontrolljától. A túlzottan tiszta és egyenes szocialista kormányzás helyett káoszra vágyott a nép és meg is kapta (lásd fentebb), az elmúlt évek eredményei pedig azt mutatják, hogy jól is érzi magát benne.”