Ez a Brüsszel leckézteti Budapestet? Komolyan?
Nem Didier Reynders az első uniós bürokrata, aki azután keveredett korrupciós botrányba, hogy bőszen kritizálta Magyarországot. A híres lebukások azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik.
Nehéz felfogni ésszel, hogy miért döntött úgy az ország, hogy elege van a jogállamiságból, az átláthatóságból és az elszámoltathatóságból.
„Sok kiváló hírportál nagy örömmel számolt be a Transparency International kutatásainak eredményéről, miszerint Magyarország rossz, rosszabb, mint valaha és bár eddig mindig azt hittük, hogy rosszabb már nem is lehet, megint rosszabb lett még annál is.
Erre különösebb figyelmet nem különösen kell szentelnünk, hiszen tudjuk, látjuk, érezzük és nem is várunk el ettől különböző kutatási eredményeket a méltán híres szervezettől.
Kénytelenek vagyunk azonban komolyabb figyelmet szentelni az Indexen a fentiek mellett megjelent Világbank Korrupciós Kontroll Indikátorra, mely Indikátor »a Magyarországon tapasztalható korrupciós helyzet súlyosbodásáról ad számot«. Nem csak erről ad azonban számot mindannyiunk kedvenc Indikátora, ennél sokkal hasznosabb következtetéseket is levonhat belőle bárki, aki szeretne. Elemzés céljára lássuk tehát alább a Világbank Korrupciós Kontroll Indikátort és vele együtt, egy ábrán az összes fontos Kormányindikátort.
I. Jogállamiság: Mint azt a diagram kitűnően illusztrálja, a jogállamiság az utóbbi másfél évtizedben szinte folyamatos visszafejlődésen volt kénytelen átesni. Jól látható azonban, hogy mikor volt Magyarországon a jogállamiság csúcsa: a diagram alapján 2006-ban és bár ez szabad szemmel nem látható, minden bizonnyal ezen belül is 2006 őszén. Ezt legalábbis jó tudni.
II. A korrupció kontrollja: Bár – természetesen - a korrupció kontrollja is folyamatosan csökkent, azt azért nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a szocialista kormányok idején mennyivel jobban álltunk még, sőt, volt két év, mikor javulást is el tudtak érni. Úgy tűnik viszont, hogy 2017 óta is javulásban vagyunk. Ezt nem láttuk jönni.
III. Elszámoltathatóság: A fenti tendenciák itt is érvényesek nagyjából, viszont fontos látni, hogy 2006-2007-ben csúcsosodott ki hazánkban az elszámoltathatóság. Valószínűleg arra szeretne utalni ezzel a diagram, hogy rengeteg békés tüntetőt alaposan elszámoltattak a jogállam felfegyverkezett, azonosítószám nélküli símaszkos őreivel szemben elkövetett atrocitások miatt. Szép.
IV. A szabályozás minősége: Szintén csökken, de láthatjuk, hogy reneszánszát a professzionalista szoci törvényalkotás és a költségvetési törvénnyekkel benyújtott lappangó módosítók időszakában élte. Ezt mondjuk tudhattuk, diagram sem kell hozzá.
V. Az állam hatékonysága: Ezt sajnos nem tudja értelmezni a képzetlen szerző, az viszont biztos, hogy folyamatosan csökken, továbbá az is biztos, hogy 2006-ban volt a csúcson. Talán ez is pont 2006 őszén - így talán mégis értelmezhető az állam »hatékonysága«.
VI. Politikai stabilitás: Ez a faktor talán a legérdekesebb, hiszen egyrészt láthatjuk, hogy 2006-2007-ben milyen stabilak voltunk, valamint elmerenghetünk a 2010-es hegycsúcson is - ekkor ugyanis egy napra, a fülkeforradalom napjára megugrott stabilitásunk, azonban pár napon belül ugyanúgy visszahullott a mélybe, majd az így létrejött politikai instabilitás okozott még két egymást követő kétharmadot a Fidesznek. Nehezen érthető benne a logika, aki pedig nem érti, az inkább csak higgye el, ez ugyanis A Kormányindikátor, a Világbank Kormányindikátora, a Megbízható Forrás és a Hiteles Elemzés.
Nehéz felfogni ésszel mindezek alapján, hogy 2010-ben miért döntött úgy egy egész ország, hogy elege van a jogállamiságból, elege van az átláthatóságból és az elszámoltathatóságból, utálja már a minőségi szabályozást és a hideg rázza a korrupció túlzott kontrolljától. A túlzottan tiszta és egyenes szocialista kormányzás helyett káoszra vágyott a nép és meg is kapta (lásd fentebb), az elmúlt évek eredményei pedig azt mutatják, hogy jól is érzi magát benne.”