A bolsevik marxizmus megjelent a Nyugat fiatal nemzedékeinek ultrabalos köreiben.
„Mélyen elgondolkodtató könyv jelent meg nemrég egy brit újságíró tollából. Szerzője, Douglas Murray nem ismeretlen a hazai olvasók körében, hiszen egyik műve (Európa furcsa halála), amely főként a migráció problémáival foglalkozik, 2018-ban magyarul is megjelent. Legújabb könyvével, amely A tömegek őrülete (The Madness of Crowds) címet viseli, ismét darázsfészekbe nyúlt. Ezúttal azt a tárgykört tűzte tollhegyre, amely bizonyos, korábban hátrányos megkülönböztetésben részesülő csoportok (melegek, nők, színesek, nemváltók, vagyis transzok) jelenlegi helyzetével, lehetséges társadalmi betagozódásával foglalkozik. S ez a témakör, bizonyos területeit tekintve, nemcsak radikálisan új, hanem olyan indulatokat korbácsol fel, ami még a mai hiperérzékeny világban is párját ritkítja.
Ezt a helyzetet már a könyv címe is kifejezi. Murray annak ered a nyomába, hogy kiderítse, miképpen alakult ki az a modern tömegőrület, amely e témakört övezi. S ennek során arra a következtetésre jut, hogy ebben a diskurzusban először is fokozatosan az a megközelítés került középre, a fősodorba, ami korábban a peremterületen foglalt helyet. E tárgykör hívei, követői mindenáron ki akarják erőszakolni, hogy az abnormális megközelítés váljon normálissá, sőt kötelező érvényűvé. Ennek során gyakorlatilag minden részterületen egy pontosan megformálódó lépéssorozat figyelhető meg, amely az alábbi elemeket tartalmazza.
Először is adott egy olyan társadalmi csoport (melegek, nők, színesek, részben a transzok), amelynek tagjai korábban hátrányos társadalmi megkülönböztetést szenvedtek el. A harc első lépésben e csoportok egyenjogúsításáért folyik, ami jogilag és morálisan is elfogadható: az illető csoport tagjai ne szenvedjenek el további hátrányokat. Ennek elérése után azonban a küzdelem új szintre lép: itt már nem arról van szó, hogy e csoport tagjai egyenlők a többiekkel, hanem arról, hogy jobbak, különbek tőlük. A végső lépést pedig az jelenti, hogy az, aki a társadalom, a többiek részéről nem hajlandó elfogadni ezt az új hierarchiát, velejéig romlott, gonosz. Ezért születtek meg a kortárs feminizmusban (nagyjából a kétezres évek elejétől) olyan jelszavak, mint a Men are trash (A férfiak szemetek) vagy a Kill all men (Öljetek meg minden férfit!), valamint olyan jelzős szerkezetek, mint a mérgező maszkulinitás stb. Napnál világosabb, hogy ezekben az esetekben már nem az egyenjogúság kivívásáról van szó, hanem valami egészen másról.
E tömegőrület egy másik jellemző vonása, hogy a legtöbb esetben minden természeti-biológiai meghatározottságot ki akar irtani, és még a legkeményebb természeti tényeket (biológiai nem, bőrszín, szexuális orientáció) is cseppfolyóssá kívánja tenni. Murray szavaival élve a biológiai hardvert szoftverré akarja átalakítani. Ennek során jelenik meg a színen az a képtelen gondolat, hogy a biológiai nem valójában nem létezik, a társadalmi nem (gender) pedig nem más, mint pusztán társadalmi konstrukció. Ám e mozgalmak némelyike a fordított utat is bejárja, ha az érdeke úgy kívánja, vagyis a biológiai szoftvert hardverré akarja átminősíteni.
Ezért övezi a melegek érdekeit képviselő mozgalmakon belül halálos gyűlölet azokat a melegeket, akik egy idő után felhagynak a meleg létmóddal, mert magatartásukkal azt sugallják, hogy a meleglét nem genetikai hardver-alapadottság, hanem társadalmi-kulturális szempontból tanult magatartás. Ezért igyekeztek 2018-ban Londonban mindenáron megakadályozni a Voices of the Silenced (A hallgatásra ítéltek hangjai) című film vetítését, ami azokról a melegekről szólt, akik felhagytak a meleg létmóddal. Hiszen ezzel kétirányúvá tették azt az utcát, amely korábban szigorúan egyirányú volt: „normálisból” lehetett meleg, de fordítva nem. Ám a film betiltásának követelésével, s itt van a lényeg, azokból lett cenzor, akiket korábban cenzúráztak.
E modern tömegőrület születési helyét Murray többnyire az akadémiai világba helyezi. Valamelyik egyetemen különféle tanulmányokat hirdetnek meg (melegjogi, nőjogi, fekete-egyenjogúság stb. fakultások), ahol már messze nem az egyenjogúsítás kérdése kerül terítékre – hiszen ez nagyrészt már megvalósult –, hanem jóval több. És ezekkel az eltúlzott követelésekkel először a tapasztalatlan hallgatókat szédítik meg, majd pedig a közmédia és az internet révén szétrepítik azokat a virtuális világba, aktivista mozgalmakat szerveznek rájuk és ezáltal hatékony társadalmi erőkké változtatják azokat. A továbbiakat pedig már ismerjük.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
Most mit lehet erre mondani?
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
„A mennyiség nem szinonimája a jónak” – Havas Henriknek is odaszúrt bejegyzésében a műsorvezető.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
A francia elnök szerint meg kell vizsgálni, hogy milyen megoldások adhatnak valódi védelmet a kontinensnek.
Az MCC főigazgatója szerint a vita megszűnése rossz hatással lesz a tudományra, a gondolkodásra és az intellektuális fejlődésre is.
