„Az Index antiszemitázott (úgy beszélt Roger Scrutonról, mintha a New Statesman jogosan antiszemitázta volna őt Soros Györgyről mondott véleményéért), majd pontosított (lehozta, hogy a New Statesman bocsánatot kért Scrutontól, és antiszemitáról leantiszemitázottra módosította cikke címében Scruton minősítését), majd úgy tett – és azóta is úgy tesz –, mintha így már minden rendben lenne.
Dicséretes a visszakozás, de sajnos ezzel még messze nem lett minden rendben. Ahhoz, hogy az ügy helyére kerüljön, az Indexnek mindenekelőtt bocsánatot kellene kérnie Scrutontól, amiért magyar belpolitikai rendeltetéssel (azzal a céllal, hogy őt támadva a Kormányt üssék) becsületsértést követtek el ellene. Érthetetlen, hogy miért probléma az Indexnek nyilvánosan bocsánatot kérni, ha a New Statesman és a brit politikai élet meg tudta ezt tenni. Scrutonon kívül meg kellene követnie az Indexnek mindazokat, akiknek az antiszemitizmus ellen vívott harcát ellehetetleníti a belpolitikai érdekből folytatott antiszemitázás.
Az antiszemitizmus a mai világban nem vicc, hanem véresen komoly dolog: Nyugat-Európában szinte nem telik el hónap valamilyen antiszemita támadás nélkül. Ez egyre aggasztóbb kihívás hazánk számára, ahol a kontinens egyik legrégebbi és legnagyobb zsidó közössége él. Ha Roger Scrutont bocsánatkérés nélkül le lehet antiszemitázni, ami nyilvánvaló abszurdum, akkor ki fog hitelt adni a tényleges antiszemitizmus elleni fellépésnek?
Ne hagyjuk devalválni az antiszemitizmus fogalmát! Az Index a magyar nemzetieket és az európai konzervatívokat akarta támadni, ami önmagában véve, ha nem is helyes, de belefér a demokráciába. Ennek oltárán azonban belegázolni egy nagy brit gondolkodó becsületébe és diverziót követni el az antiszemitizmus elleni háborúban, az már nem fér bele a demokráciába.”