Nincs többé visszaút a régi baloldal valamiféle aranykorába

„Jeremy Corbyn projektjének látványos veresége a brit választásokon nem véletlenül hatott sokak számára kijózanítóan: ez az összeomlás minden korábbinál egyértelműbben mutatta meg, hogy nincs többé visszaút a régi baloldal valamiféle aranykorába. Corbyn a baloldal válságának megoldását ígérte, pedig maga is a válság terméke volt. De talán ez tette őt annyira vonzóvá.

A nemzetközi szociáldemokrácia utolsó nagy vívmányát Tony Blair és az ő »harmadik útja« jelentette, a New Labour politikája, amely elméletileg a reflexív modernitás igencsak inspiratív és gyökeres fordulatot ígérő elméletére támaszkodott.

Corbyn ennek a politikának volt ellenpólusa, amennyiben Blair pozícióját kezdettől az amerikai imperializmusnak történő behódolásnak és a thatcheri neokonzervativizmus újracsomagolásának tartotta. Azt hirdette, hogy a baloldalnak vissza kell térnie a régi értékekhez, különösen ahhoz a fajta politikai marxizmushoz, amely az osztálypolitika keretrendszerébe ágyazza bele a progresszív követelések igen széles skáláját.

A »baloldali visszaút« ideje hamarosan el is jött: a 2008-as válság az »új Munkáspárt« projektjének kifulladásához vezetett, a kialakult tehetetlenségben és hatalmi vákuumban pedig egyszerűen nem maradt más opció, mint a valamiféle visszakanyarodás a »régi Munkáspárthoz«.

A feladat véleményem szerint a jelen pillanatban az, hogy megértsük, miért volt ez a visszatérési kísérlet kezdettől fogva reménytelen próbálkozás – és miért jutott hasonló sorsra minden ilyen irányú kezdeményezés az elmúlt évtizedekben – legalábbis az úgynevezett fejlett országokban vagy nyugati demokráciákban.

A válaszhoz paradox módon éppen Marxhoz érdemes fordulni, mégpedig A német ideológia című munkájához, amelyben a »kritikai ideológia« mibenlétét és reménytelenségét elemzi. Marx azt állítja, hogy az ideológia akkor születik meg, ha a gondolatok és elméletek kiszakadnak abból a közegből és kontextusból, amelyben megfogalmazták őket, és önálló életre kelve egész más helyen és időben, egészen más viszonyok között próbálják használni őket. Ez azonban teljesen esélytelen próbálkozás, hiszen a gyökeresen más helyzet gyökeresen más mozgalmakat és elméleteket szül, ennyiben semmilyen ideológiát nem lehet felülről és kívülről rákényszeríteni a valóságra.

A diagnózis ennek fényében talán egyértelmű: akik ma a baloldali visszatérés elméleti és politikai projektjében látják a megoldást korunk kihívásaira, azok csak nagyobb bajt okoznak, mintha nem tettek volna semmit.”