Nemzeti vizelde

„Az önkormányzati választásokon jelentős vereséget elszenvedő kormány válasza, hogy büntet. Nem várhattunk mást. Megtorlás ez inkább, vagy még annál is rosszabb: csakazértis.

Ez egy különleges magyar kifejezés. Azt takarja, hogy ugyan rossz jelzések érkeznek, baj van a munkánkkal, működésünkkel, mibenlétünkkel, de mi ezt nem fogadjuk el, hanem mindezek ellenére még keményebben folytatjuk, amit eddig tettünk. Még ha az rossz is. Egy levegővel; csakazértis. Az idevonatkozó vicc így szól: egy földbirtokos feljön Budapestre, betéved egy közvécébe. A vécésnéni közli vele, óvatosan az ajtóval, mert itt annyiszor kell fizetni, ahányszor ki-be nyitja azt. Az úr felbőszülve elkezdi ide-oda csapkodni a fülke ajtaját, és azt üvölti közben: idenézzen öreganyám, így mulat egy magyar úr!

Mi is így mulatunk. A hatalom csúcsain felelőtlenül csapkodják nemzeti vizeldénk ajtaját.

A fővárost elveszítő Orbán nyájas mosollyal meghívja Karácsonyt a kormányülésre, barátságosan kinyilatkozza, hogy semmit nem tesz a kormány, amit a budapestiek nem akarnak, majd másnap bedobja, hogy az iparűzési adót az önkormányzatoknak a jövőben elsőként a tömegközlekedés fejlesztésére kell fordítaniuk, a maradékból pedig üzemeltessék a várost. Az önkormányzatoktól megvonja az építési engedélyek kiadásának jogosítványát, egy salátatörvénybe lopva felszámolná a munkaügyi, közigazgatási bíróságokat, és – újabb házszabállyal – a parlamenti képviselők szabad mozgását is korlátozni kívánja, nehogy már ellenőrizhessék az állami intézmények működését.”